Össze kell kapcsolnunk ezt a három mondatot: 1) Isten megtartott minket, 2) hívott minket szent hívással és 3) világosságra hozta az életet és halhatatlanságot. Ezekből nyilvánvalóvá válik, hogy a megváltás sokkal több, mint bűnbocsánat. Isten, aki megtartott minket, egyidejűleg hívott szent hívással is (azt akarta, hogy szentek legyünk). A keresztyén elhívás szent hívás. Amikor Isten önmagához hívja az embert, egyben szent életre is hívja. Pál már a korábbi leveleiben nagy hangsúlyt fektetett erre. „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten”. (1Thess 4,7) Hiszen mindazok, akik elhívott szentek, arra hívattak, hogy Isten szent és választott népe legyenek. Ha a szentség Isten üdvtervének szerves része, akkor mennyivel inkább az a halhatatlanság, amelyről a 10. versben ír. A megbocsátás, a szent élet és a halhatatlanság Isten megváltásának három vonatkozása.
Szent Igénk üzenetét 2500 év távlatából olvassuk, nemzetünk drámájának híradást 500 esztendő távlatából olvassuk, de közös bennük, hogy szívünk megrendül, lelkünk megszomorodik, értelmünk zakatol, szavaink elfogynak.
A Mohács felé tartó magyar sereget a király és a hadvezér a Tolna-vármegyei Báta település határában megállított egy kis pihenőre, soraik rendezésére és egy imára.
Sorszerű volt, hogy a haditanács a Szent Vér kegyhelyen tanácskozott és imádkozott Krisztus Urunk segítségét kérve.
Sápadt és hallgatag volt a 20 éves király. Gyermekkora nem volt és már 10 éves korában reá zúdult népének addigi 500 éves krónikája.
Öregembernek érezte magát és annak minden bölcsességével búcsúzott szépséges feleségétől és álom hazájától.
Tomori Pál kalocsai érsek-hadvezér elemében volt. Nagy ívű beszédében rajzolta fel a közelgő csata forgatókönyvét, a magyarok okos taktikáját, a törökök sunyi kiszámíthatatlanságát.
Rövid imával zárta, amire reagálva némán intett a király, hogy rendezzék soraikat, mert indulniuk kell.
Ma már pontosan tudjuk, milyen történelmi fordulópontot jelentett e sorsdöntő csata országunk és népünk életében.