Úgy gondolom, hogy mindnyájan ismeritek József történetét, amelynél alig van drámaibb, de ugyanakkor kedvesebb történet az Ótestamentumban. A nagy írónak, Thomas Mannak a képzeletét éppúgy megragadta ez a történet, mint a mi gyermek-szívünket, amikor először hallottuk a hittanórán.
„…szerencsés ember lett” – mondja mai igénk Józsefről. Többet, irigylésre méltóbbat alig lehet valakiről mondani. Akinek szerencséje van; annak áll a világ – így tartja ezt mindenki, s éppen ezért hajszolja is mindenki a maga szerencséjét.