Napi ige és zsoltár (2026. szeptember 12.)

Isten gazdagon gondoskodik a testiekről az ember számára. Arról a testről, amely – mint tudjuk – porból vétetett és újra porrá kell lennie. Soha nem juthat el az Isten országába, a mennyei világba, amit Isten készített az Őt szeretők számára. Több ezer évvel ezelőtt tudta ezt már Jób is, de kételkedés nélkül hitt Teremtőjében és Megváltójában, amikor kijelentette: „…testem nélkül látom meg az Istent” (Jób 19,26). Isten gyermekei ezzel tisztában vannak, ugyanúgy, mint Jób. A hitetlen világi ember is tudja, hogy a teste elporlad, de ő nem is számít az Istennel való találkozásra. Annál nagyobb lesz a döbbenete, amikor majd meg kell neki is állni az Isten ítélőszéke előtt. (Róma 14,10)

Continue Reading →

„Ha gyászruhát öltöttem” (Zsoltárok könyve 69:12)

A magyar fájdalom, a magyar sors a mélyben összeér, akár a tengerszemek forrása a föld alatt.
„Gyászomban téged hívtalak Örökkévaló Istenem”, idézzük a zsoltár híres sorát.
Olyan világban élünk, amely távol áll a népek testvériségétől.
A megbocsátás szelleme uralkodik a zsarnoksággal és a zsarolással szemben.
Más mércével mérik az igazságot a nagyok és mással a kicsik számára.
A Mohács-melletti mezőkön 1526. augusztus 29. tragédiája utáni napokban Kanizsai Dorottya látva a 20.000 temetetlen honfitársát, mit érezhetett?, mire gondolhatott?, miért történt mindez éppen velünk?
Van egy fájdalom, a világ legnagyobb és legteljesebb fájdalma, s minden más fájdalom úgy viszonyul hozzá, mint a fényhez az árnyék.
Ez Krisztus Urunk fájdalma, a Kereszt szenvedése, az Isten szeretetéből kiesett ember elhagyatottsága.
Lehet-e ezt értelem feletti világ-titoknak nevezni?
Hiszen benne tárul ki előttünk Isten elrejtőző dicsősége.
Az Ő halála helyettes szenvedés volt, az áldozat fájdalma.
Oltárra tett ajándék, amely megmenti az Isten Lelkével átitatott embert és földet.
Ez a fájdalom azért támadt, hogy kitáruljon belőle az Isten örök szeretete.
Magyar népünk szenvedése égig érő sziklabérc, feneketlen mély óceán, maroknyi veríték, súlyos sóhaj és óriási jajszó.
Kanizsai Dorottya a halottak tömegét látva Krisztus szenvedésére gondolt, a keresztre nézett és a mezőn heverő holttestekben Krisztus Urunkat látta.

Continue Reading →