Sok ezer év óta nézi bölcs szemmel, sőt művészi szemmel az ember a teremtett mindenséget s mégis, milyen parányi részét láthatta és csodálhatta meg! Millió meg millió lélekben, az egész föld kerekségén, hány kép, dal, titokfejtő gondolat és szárnyaló zsoltár születhetett, amelyek mind e teremtett világ nagyszerűségét hirdetik. És ennél hányszorta nagyobb azoknak a száma, akik megrendülve érezték a csodát, szemlélték a megjelent szépséget, de nem tudták gondolattá vagy szavakká formálni azt, amit éreztek. Töredezett ujjongásukat elkapta a szél, a boldogságtól szinte fájó sóhajtásaik szállnak ismeretlen csillagok felé, felszáradtak a kihullott könnyek s nem találod a helyet, amelyik templommá vált, mert egy szív édesen tántorgott az áhítattól, amit Isten dicsőségének láttán érzett.
Ebben az imádságban a békesség fejedelmének az országáért könyörgünk. Jézus Krisztus a békesség fejedelme. Azt kérjük, hogy az ő országa jöjjön el.
Figyeld meg, hogy használja a zsoltár az igazság és a béke szavakat. Ugyanarra a dologra vonatkoznak. Ha igazságot cselekszel, azt teszed, ami jogos. De ha azt teszed, ami jogos, úgy találod majd, hogy nem lehetsz békében mindenkivel. Például ha valaki igazságot akar szolgáltatni a nincsteleneknek, akkor elnyomóikat össze kell zúznia (12-14. vers). És csak akkor lesz béke, ha a nincsteleneknek igazságot szolgáltatunk és megadjuk azt, ami jogos. A béke a dolgoknak az az állapota, amikor minden jog szerint történik.
A húsvétot követő negyedik vasárnap a Jó Pásztor vasárnapja.
Húsvét és Pünkösd, a két nagy sátoros ünnepünk között 50 nap telik el, mely rendkívül gazdag történetiségében és üzenetében.
Az apostolok, Mária, az asszonyok a megszülető egyház kebelében imádkozva várják a megígért Szentlélek eljövetelét, melyet ők már birtokoltak is.
A pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása, az egyház egyik legfontosabb ünnepe, az anyaszentegyház születésnapja.
Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy ünnepre, egy nagy eseményre, kitüntetett alkalomra való felkészülésben is milyen példát, mintát hagyott reánk Krisztus Urunk, apostolai és a hitvalló egyház.
Gondoljunk arra, idén ünnepeljük Nagyságos Rákóczi Ferenc fejedelem születése 350. évfordulóját.
Gályarab hithősök szabadulásának 350. évfordulóját.
Egyesült Államok alapításának 250. évfordulóját.
Mohács tragédiájának 500. évfordulóját.
1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóját.
Ülök a parókia verandáján, hátamat a fűtőtestnek vetve. Az ablakon át a Margita félig ködbe borult szelíd lankáira látok. De most nem érdekel a kora télben is oly szép táj. Megint oly nehéz a szívem. Hiába próbálom elűzni szívem szomorúságát. Ha a magam sorsa aggasztana, azt könnyebben leküzdeném. De most sokkal nehezebb harcot kell megvívnia hitemnek. Most másokért éget bánat: azokért, akik a Földön a legkedvesebbek a számomra. Kezem imára kulcsolva, megpróbálok gyógyulást kérni az Áldott Orvostól enyéim számára. Beteg a lányom. Az orvosok csak álltak fölötte tanácstalanul, és nem tudták, hogy mitől fogyott egyre az ereje. Beteg volt a fiam. Baleset érte a vőmet. És hetek óta beteg a feleségem. Ődöngök egyedül a nagy parókián.
Jött egy fiatalember segítséget kérni hozzánk. A börtönből szabadult. Haza akart jutni az édesanyjához. „Hogy jutott börtönbe, hiszen fiatalember még, tiszta arcú, értelmes válaszai vannak és látszik, hogy mennyire olvasott!?” – kérdeztük. „Láttam egy filmet – adta meg a választ – ezzel a címmel: A magam útját járom. Akkor határoztam el, hogy olyan dolgokat fogok csinálni, amelyeket később százszor és ezerszer megbántam.” A szabadosságnak, mint öntörvényűségnek a választása szintén azt jelenti, hogy kiesünk a mindenható Istennek felismert vagy fel nem ismert, de mindenesetre átélhető életrendjéből és utána a zuhanásban nagyon sokszor nincs megállás. Ha a vonat a vágányt, folyó a medrét elhagyja: a végzet teljesül.