Pál Jézus Krisztus apostolának nevezi magát. Ezzel rendkívüli dolgot állít. A másik tizenkét apostol mellé állítja magát, akiket Jézus maga választott ki tanítványai népes köréből. Nekik adta az „apostolok” megkülönböztetett címét, jelezvén, hogy őket bízta meg azzal, hogy Őt képviseljék és nevét hirdessék. Erre úgy készítette fel őket, „hogy vele legyenek” (Márk 3,14). Az apostolok ezzel páratlan lehetőséghez jutottak, hiszen közvetlenül hallhatták szavait, láthatták tetteit, s így valóban abba a helyzetbe kerültek, hogy tanúskodhattak róla és mindarról, amit tőle láttak és hallottak. Jézus emellett a Szentlélek különleges segítő erejét is megígérte az apostoloknak. A Lélek juttatja eszükbe mindazt, amit tanított nekik, a Lélek vezeti el őket a teljes igazságra, amit Ő már nem taníthatott meg nekik..
Szabó Dezső híres regényében, az Elsodort faluban van egy lélegzetelállító jelenet. A református papot meglátogatja egy ortodox román pópa. Bemennek a templomba, s mikor az ortodox kolléga körülnéz a csupasz, fehér falakon, rémülettel így kiált fel: Hogy mersz te ebben a templomban Istenről beszélni!?
Ennek a kérdésnek a gyökerei nagyon messzire nyúlnak vissza az emberiség múltjába. A vallástörténet ugyanis arról tanúskodik, hogy az emberek a legkorábbi időktől kezdve úgy imádták a maguk isteneit, hogy azokat valamilyen formában kiábrázolták. Primitívebb fokon maga az istenszobor, a bálvány volt az istenség. Magasabb fokon az istenkép csak jelképezte az istenséget, de ebben az esetben is azonosították vele.
A barátság az egyik legmagasabb élet-kapcsolat. Bizonyítja ezt az, hogy a legmagasabb rendű életviszonyokat is lehet barátsággá fejleszteni. Férj és felesége között akkor tetőzik be a teljes életközösség, ha lelkük mélyén elszakíthatatlan barátságban fonódnak össze. Anya és leánya, szülő és gyermeke között a vérségi kapcsolat áteszményül, ha lassanként mély barátság szövődik a két lélek között, amelyek közül az egyik gyermeki tehetetlenségből halad viruló megteljesedés felé, a másik viruló teljességből halad öregkori gyengeség felé. Mondjam-e azt, hogy tanítvány és mester között mély lelki barátságnak kell lennie; hogy nem volna jó nevelő az, aki nem személyes barátja a kezére bízott ifjúságnak; s nem igazi pásztor az, akiről hívei nem úgy érzik, hogy legmegértőbb és leghívebb barátjuk.
Sokan küzdenek az álmatlanság problémájával. Egyesek recept nélkül vásárolható gyógyszereket vagy altató-pirulákat vesznek, hogy aludni tudjanak. Mások csak receptre kapják meg azt az orvosságot, ami által a szükséges pihenést elérhetik.
Nem vagyok orvos, és nem akarok orvosságot felírni, de az a tapasztalatom, hogy társadalmunkban túl sokan fordulnak először a gyógyszerekhez és nem Istenhez. Gyakran a nyugtalan lélek és nem a kémiai kiegyensúlyozatlanság akadályozza testünket a szükséges pihenésben.
Pál apostolnak egyetemes üzenete van: ISTEN TÖRTÉNETÉNEK ELBESZÉLÉSE.
Legmélyebb meggyőződése, hogy ebben a hitben és ismeretben kell mélyre jutnia az egyház embereinek, hogy hitelesen tudja hirdetni az egyházon kívüli világ embereinek az evangélium életről és örök életről szóló isteni beszédet!
A keresztény embernek egy találkozás mindig az Isteni történet továbbadásáról is szól.
Mit tudsz róla?
Mit fogsz mondani róla?
Mi a célod az üzenet átadásával?
Amikor Isten történetéről beszélünk, akkor a teremtett világ szépségéről is beszélünk!
Amikor Isten történetéről beszélünk, akkor népünk történelméről is beszélünk!
Amikor Isten történetéről beszélünk, akkor saját sorsunkról is beszélünk!