Ne nevessetek ki, felfedeztem a Bibliában Selye József egész tudományát! Nem akarom bántani nagy tudósunkat – a stressz-elmélet felfedezőjét. Azt írja könyvében: a stressznek több áldozata van, mint az autóbaleseteknek, a ráknak vagy bárminek.Majd próbálgat ellenszerül ajánlani bölcs dolgokat. – Figyeljétek meg, hogy milyen hihetetlenül modern Pál apostol, hogy egy Nobel-díjas orvos munkájának a lényegét ő mér a filippi-levélben leírja!
Lélekben álljunk oda az üres sír elé, és képzeljük magunk köré mindazokat a személyeket, akik a világtörténelem legdiadalmasabb vasárnap reggelén először értesültek Krisztus Urunk feltámadásáról.
A kripta-sírt őrző marcona római katonák már nincsenek sehol, a halálos ítéletet meghozó Zsidó Nagytanács döbbenten hallja a megdöbbentő híreket.
A rosszakarat logikája mozgatja most is gonosz lelkiismeretüket, miközben hamis és hazug hírekkel manipulálják a jeruzsálemi közvéleményt: „Mondjátok azt, hogy tanítványai éjjel ellopták a holttestet, amíg mi aludtunk!”
És az asszonyok, ezek az egyszerű tiszta lelkek, akiknek nehéz életükben, küzdelmes sorsukban, másodrangú társadalmi helyzetükben egyetlen örömük volt, amikor Jézus Krisztus Urukat láthatták ás hallgathatták.
Nem feledkeztek meg róla szenvedése során sem, kísérték a Vla Dolorosa kilométeres útjain, ott álltak összetörve a Szent Kereszt látó mezejében.
A hét első napján, vasárnap reggel vitték a drága balzsamot, mert úgy érezték, ez a legkevesebb, amit még tehetnek érte holtában, hiszen csak jót kaptak a Mestertől egész életükben.
Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony Isten Fia volt ez!
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A kivégzőosztag századosa a vele lévők jelenlétében a Jézus halálát kísérő, eget sötétítő, földet rengető jelenségek közepette, pogány- és harcedzett ember létére először tesz vallást Jézusról, mint Istennek Fiáról.
Ez csak a legnagyobb pozitív megrendülés révén következhetett be, melynek megvoltak a lelki előzményei. Az a három kép mutathatja be ezt, amelyek Jézusról az ő tudatos tekintete előtt e napon megjelenhettek.
Jézus világos ígéretet tesz neki s mintegy becsétül a „bizony” szóval erősíti meg azt. Most már a gonosztevő egészen bizonyos abban, hogy Isten őt elfogadta. Teste még a kínok poklában gyötrődik, de lelke már az üdvösségben van. Szenvedni vigasz nélkül rettenetes. Az Isten szeretetének vigasztalásában szenvedni nem elviselhetetlen. Mindenesetre a gonosztevő üdvbizonyosságát még néhány dolog próbára tette; például Jézusnak ez a kiáltása: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Hogyan? Hát még ezt a Jézust is elhagyhatja Isten? Mi lesz akkor velem? De Jézusnak a kereszten mondott két utolsó szava ismét vigasztalást nyújtott neki. Akkor azonban egy újabb próba jött, az Úr Jézus kiszenvedett. Most már egyedül maradt és Jézus látható jelenléte nem tudta többé erősíteni. Hite most már csak azokra a szavakra támaszkodhatott, amelyeket az Úr mondott neki.
„Tudom, hogy az én Megváltóm él”. Az asszonyok, a női lelkek Jézus szívéhez közelebb álltak, mint a férfiak. Annyi férfi tagadta meg, árulta el, feszítette keresztre; nincs egyetlen egy asszony, aki bántotta, gúnyolta, vagy átkozta volna. Pilátus felesége álmatlan éjszakákon küzd, hogy férje ne ítélje el, s mikor feszíteni viszik az Urat, a férfiak vagy szótlanok, vagy szidalmazzák Őt, de Jeruzsálem leányai kivétel nélkül siratják Őt és ez a sírás a női lélek legdicsőségesebb tette.