Egyik legfélelmetesebb, mégis legreménytelibb igeszakasz a Szentírásban amely leírja, hogy mit mondott az angyal Máriának.
„A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, az Isten Fiának” (Szt. Lk. 1:35)
Az élet, amely Szűz Mária méhében formálódott nem volt más, mint Krisztus Urunk megtestesülése emberi testben.
A Szentléleknek pünkösd napján történő eljövetele kétségbevonhatatlanul sorsdöntő fordulatot jelzett Istennek az emberiséggel foglalkozó történelmében.
Ez csak egy, a múltban végbement öt eseményből, amelyek mindegyike a keresztény evangélium lényeges eleme.
Az inkarnáció jelezte, hogy Isten szabadító belépése az emberi életbe valóságos emberként történt.
A második esemény az a mód, amely által Isten igaz maradhatott, és mégis megigazította a bűnös embert.
A harmadik a feltámadás, amely demonstrálja, hogy az ember három nagy ellensége halálos ütést kapott.
A negyedik a mennybemenetel, amely tanúsítja, hogy az Atya elfogadta a Fiú engesztelő munkáját.
Az ötödik a pünkösd, mely biztosít minket arról, hogy Isten Lelke eljött, és célba ér üdvözítő munkája a világban, egyházban és az egyén hívő életében.
Jézus halálával és életével is nem elsősorban attól a testi haláltól féltett bennünket, amelynek Isten kezéből való elfogadása életünket egyszer s mindenkorivá, a döntés visszavonhatatlan alkalmává, Isten Lelke által való ünnepélyes önfeláldozássá teheti, hanem attól a lelki haláltól, amelytől a tanítványokat is óvta a viharban: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? Mert bár a testi halál egy pillanat alatt bekövetkezhet, az a lelki halál fenyegeti elsősorban a tanítványokat, amelyben Isten megmentő szeretetének arcába vágják a maguk kétségbeesését. Ezzel a kétségbeeséssel, noha Krisztus már annyiszor velük volt, a hitre annyiszor kaptak indítást, ihletet -, a halálnak, a lelki halálnak a foglyai maradnak! Ebből menti őket először Jézus szava. Csak utána következik: „megdorgálta a szelet, a tengert és elállt a szél és lett nagy csendesség”.
„Amennyire egy szúnyog képes az óceán vizét kiini, annyira képes az ember az örökkévaló Isten titkait megragadni”. Spurgeonnek, a prédikátorok fejedelmének ez a szállóigéje igaz a mi esetünkben is. Minél beljebb hatolunk Isten lényének, titkainak alázatos, de kitartó kutatásában, annál jobban érezzük, milyen kicsik is vagyunk mi és milyen végetérhetetlen, kimeríthetetlen titok az a csodálatos lény, akit így hívunk: Isten. Spurgeon képénél maradva; minél többet beszélünk Istenről, annál világosabbá válik, hogy „kiivásról” szó sem lehet. Nem egy szúnyog, de százmillió sem volna képes kiinii azt az óceánt, akit így hívunk: Isten. Ugyanakkor azonban lehet ízlelni, lehet néhány drágagyöngyöt megragadni.
A tanítványaitól búcsúzkodó Jézus mondja ezeket a szavakat. Előre látja azokat, akiket az Ő nevéért üldözni fognak. Tanítványaitól azt kívánja a világ, hogy őket imádják, nem a Názáretit, a Megfeszítettet.
Krisztus előre látja a kegyetlen római császároknak az Ő hűséges követői ellen irányuló üldözéseit. Látja Nérót, aki felgyújtatja Rómát, hogy Krisztus követőire foghassa rettenetes bűnét. Látja Decius császárt, aki felújítja üldözésüket. Látja a spalatói tengerparton lakó Diocletianus császárt, aki módfelett bánt, hogy egész környezete, édesanyjával együtt Krisztus titkos követője lett.
A vadember, ha fétise nem teljesíti amit kér tőle, megfenyegeti vagy éppen meg is fenyíti azt. szegény, balga ember azt hiszi, hogy Istentől üdvét kikényszerítheti. De lehet-e kényszeríteni Istent, aki egyetlen szavával világokat teremt? Voltak és vannak olyan vallások, amelyeknek hívői azt hitték, hogy Istentől üdvösségüket megvásárolhatják; hekatombák vére csorgott, molochjaik emberek százait emésztették föl, ajándékaik elborították az oltárt. De meg lehet-e vásárolni valamit Attól, akinek föld és ég örök tulajdona? A keresztyénségnek egyik óriási ága vallja azt, hogy az üdvösségét kiérdemelheti; szertartásokat vagy jó cselekedeteket hajt végre, imákat morzsol le, javallott és kipróbált módszereket követ s ha mindez nem elég, ugyanez áron szerez érdemet azoktól, akiknek feleslegük van. Balgatag ember, melyik gyümölcsfa nemesítheti meg magát önnön termésével s nemessé válik-e a vad fa, ha idegen fának gyümölcsét akasztják reá? Almafa lesz-e a fenyőfa, ha karácsonykor aranyalmákkal tele rakják is?