Az antióchiai nagy ébredés nem maradhatott titokban. Híre eljutott Jeruzsálembe is. Mit szóltak a ‘régi’ keresztények az ujjakhoz? Elkerülték mindkét tévutat, az új mozgalom elutasítását éppúgy, mint annak minden megvizsgálás nélkül való elfogadását. Úgy határoztak, elküldik Barnabást, hogy gondosan vizsgálja meg, faluról-falura járva a fejleményeket- Nem mindenki alkalmas ilyen feladat elvégzésére. Azért választott a gyülekezet egy kipróbált férfit: Barnabást, aki hittel és Szentlélekkel volt teljes. Emberi képzettség és tudomány nem lett volna elég. Az, hogy Barnabás megfelelő ember volt erre a feladatra, azt mutatja már a 23. vers is: „Mikor odaért, látta az Isten kegyelmét”.
Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentős a hívő számára. Itt azt jelenti ki, hogy Ő maga gondozza tulajdon szőlőjét. Nem bízza másra, hanem személyesen ügyel rá. Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?
Őntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermőnek kellene lennünk! Milyen gazdag szőlőfürtöknek kellene csüngeniük a tőkéken!
Ó, milyen sok felesleges fogadalmat letesz a mai ember a történelem gyorsulásával egymásnak ellenkező hatalmak zászlaira és hányszor fel kellett esküdnie. De ez sokszor, totalitárius diktatúrák esetén kényszerűség volt és puszta életmentés, amit Isten jobban tudott, mint mi magunk. Aki azonban ezt isteni elköteleződéssel tette, istenítette a hatalmat és istentelenítette a maga számára az élő Istent, az halálosan vétkezett. Ezért: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”
Amikor egy orvos egy tömegbaleset helyszínére ér, egyáltalán nem számít, hogy éppen a szabadnapját tölti, azonnal szolgálatba helyezi magát és…
Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: „Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?”
Ezékiás így felelt: „Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám.”
Ézsaiás így szólt: „Mit láttak a palotádban?”
Ezékiás így felelt: „Mindent láttak, ami csak a palotámban van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.”
Akkor így szólt Ézsaiás Ezékiáshoz: „Halld meg a Seregek Urának igéjét. Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babiloniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg.
Ezt mondja az Úr!
Utódaid közül is, akik tőled származnak, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilonia királyának a palotájában.”
VII. Gergely pápa és IV. Henrik német-római császár vitája, majd háborúskodása (1075) egyre súlyosabbá fajult.
A pápa az egyházi tisztségek vásárlása bűne miatt több német püspököt megfosztott méltóságától, valamint megtiltotta a világi invesztitúrát. Az akkor világ két legnagyobb ura és hatalma döntőbírónak az apostoli magyar királyt, Szent Lászlót kérték fel.
Vállalta e hálátlan szerepet, és habozás nélkül a pápa oldalára állt, neki adva igazat, bár katonailag IV. Henrik császártól függött.
Később egy apátnak írt levelében fájdalmas őszinteséggel tárta fel lelkét, hogy egy király döntéseinek meghozatalában maradhat-e bűntelen?