Lélek kupolák alatt érkeztünk meg a teremtés hajnalától az Ószövetség messiási jövendölésein át a négy adventi vasárnapig.
Van akit gyász és betegség, gondok és próbák, vereségek és veszteségek súlyos keresztje roskaszt.
Más egészséget és boldogságot, eredményt és sikert, örömet és nyereséget könyvel el az esztendő mérlegén.
Csönd kupolák sors-mentő nagy építőművésze Szent Urunk, aki életünk és szívünk fölé is húz egy sátrat, hogy óvjon bajtól, veszedelemtől.
Bármi legyen is, igaza van bölcs Salamon királynak: „Mindezek megváltozhatnak”
Ezért épít az Ószövetség bölcsőt Jézusnak, mert várja a Gyermek érkezését.
Beteltek az Ószövetség prófétáinak jövendölései, a zsoltáros imádságai, a szenvedő népek váradalmai, a természet törvényei, a történelemben az üdvtörténet igenné, ámenné, életté lett.
Származás krónikája, születési hely és körülménye, Keresztelő Szent János útkészítő prófétai bizonyságtétele építi az utat a megtérés, bűnbánat és megbocsátás evangéliumával.
A Gyermek kettős természetében a pásztorok és a keleti bölcsek meglátták a prófétát, a királyt és a főpapot egy személyben, melyet kifejeznek kedves ajándékaik.
Belenézve az Írásokba, majd a Gyermek szemébe, látták eljövendő szenvedéseit, váltsághalálát, temetését, feltámadását, megdicsőülését, Szentlelkének ígéretét.
Ők valamennyien adventi emberek, akik várakoztak az Úr eljövetelére.
Karácsony a szeretet ünnepe.
Szeretet az élet legnagyobb ügye. Mentve vagyok, ha tudok szeretni és jaj nekem, ha engem nem lehet szeretni.
Találóan mondta valaki a Kossuth rádió műsorában: „Nem lehet satufékkel zihálva megérkezni Szenteste a karácsonyfa alá, aztán önteni másra ami egész évben egyébként fogva tartja lelkét, milyen nehéz az élet, mennyi pénz hiányzik neki, milyen élhetetlen ez az ország”
Minden szeretetnek forrása az Isten iránt való szeretet.
Csak akkor tudok igazán szeretni valakit, hitvest, gyermeket, szülőt, testvért, hivatást, egyházat, hazát, eszményt, ha Isten miatt szeretem.
Akkor lesz a szeretetem küldetés, Isten teremtő munkájának része, amelynek folyama alatt a LEGMAGASABB közvetlen közelébe jutok.
Karácsony örök figyelmeztetése: szereteted-e Istent?
‡ Hadifoglyok elmondták, hogy távol a hazától a lövészárokban karácsonykor fájt legjobban az élet, a család, a haza, a szeretet hiánya.
‡ Betegek kórházakban ilyenkor a legmagányosabbak, fájó nyílként éget a régi karácsonyok emléke, most pedig hiánya.
‡ Lelki segély telefonvonalak karácsonykor a legterheltebbek, csak legyen valaki, aki meghallgat, hiszen öreg koromra magamra maradtam.
„Mert Gyermek születik, Fiú adatik nekünk, és az uralom az Ő vállán lesz, és az Ő nevét
Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Béke Fejedelmének hívják és a békességnek nem lesz vége.
Dávid trónján és királysága felett, hogy megerősítsük, és igazságosan fenntartsuk, mostantól fogva és mindörökké.
A Seregek Urának buzgósága teszi ezt.”
(Ézsaiás próféta 9:6-7)
„Én, Jézus, elküldtem az angyalomat hogy bizonyságot tegyen neked ezekről a dolgokról a gyülekezetek számára.
Én vagyok Dávid gyökere és leszármazottja, a fényes hajnalcsillag”
(Mennyei Jelenések 22:16)
Az advent gyönyörű feladata, hogy mindannyiunkban felébressze a jóság emlékét, és ezáltal megnyissa a remény kapuit.
Micsoda fordulat: Négy Én után következik a négy Ő! De a fordulatban az a csoda, hogy az Én és az Ő ugyanaz a Személy. Teremtő, Megváltó, Megszentelő Urunk! Ő alkot, Ő visz, Ő hordoz, Ő ment meg. Ne máshoz fordulj, ne máshol keress, ne másban bízzál, ne másnak hódolj, szól a próféta intelme Izrael eltévelyedett népéhez.
A menny dicsősége kikezdhetetlen, megbonthatatlan, megtámadhatatlan.
Nem így a béke az emberek szívében, ezért buzdításra van szükség annak terjedéséhez a föld végső határáig.
A karácsonyi Evangélium egyik legszebb mondta Szent Lukács evangéliumában:
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”
A jóakarat hiányával van a legnagyobb baj minden emberi síkon és konstellációban.
A jóakarat növekedésén kell dolgoznunk és imádkoznunk, hogy megtapasztalhassuk a békét a szívünkben és a dicsőséget a mennyben.
Anyaszentegyházunk nemes szolgálatában legnagyobb segítségünk az aratás széles mezőjén alkotó költőink és íróink, nyelvünk zseniális művelői Janus Pannoniustól Szabó Magdáig húzódó üstökösök a csillagösvényen.
Drága Advent köszöntünk, mondjuk régi énekünk túláradó soraival.
Esztendőről-esztendőre megtölti lelkünket a mennyei szeretet máshoz nem hasonlítható varázsa, mely év közben sokszor hiányzik életünkből, a világ sok szépsége sem tudja pótolni a régi Betlehem misztikus titkát, mely megfordította a világ sorsát.
Ha megkérdezné a jó tündér, a kedves angyal,az áldott Krisztus, hogy milyen adventet és karácsonyt szeretnél magadnak, családodnak, hazádnak, a világnak, mit válaszolnál?
A jó hír az, hogy megkérdezi, és segít téged kívánságaid teljesítésében.
Aki Istent keresi, akit Isten kiválasztott magának, azt arra rendelte, hogy szavakkal és szavak nélkül, jóakarattal és cselekedettel, puszta létével és minden megnyilvánulásával hirdesse, hogy jő az Úr nagy fehér fényben.
„Suhanó szárnyú nagy sors-madarak. Hová vittétek az én szívemet? Hozzátok vissza az én szívemet. Szeretni akarok.” (Ady Endre)
Isten szeretetének jelenléte átjön a mennyei világ magasságából az ember szívébe, hogy közvetíteni tudjuk megbetegített világunkba, hiszen Úrnak szolgái vagyunk mindnyájan. Ez a transparentia Dei titka.
„Neki növekednie kell, nekem pedig alászállanom”, – mondjuk Krisztus Urunk út készítőjével, az utolsó nagy prófétával.