Turgenyev, az előkelő származású nagy orosz drámaíró, költő, műfordító, aki három évvel volt idősebb Dosztojevszkijtől és tíz évvel Tolsztojtól, keserű iróniával írja egyik művében az alábbi történetet.
Ünnepség van a mennyben, ahová az angyalok mellé Isten meghívta az erényeket is, akik sorra mutatkoznak be.
„Jótétemény, mondja az egyik, Hála, szól majd egy következő”
A két erényt egy főangyal Isten elé vezeti, akik döbbenten mondják, hogy a világ fennállása óta ők még nem találkoztak egymással.
Kifejezte egyrészt az író, hogy eddig a műveltnek hitt Nyugat milyen hálátlan volt az orosz nép jótéteménye, teljesítménye, eredményei láttán.
Másrészt pedig, hogy mi keresztények is milyen hálátlanok vagyunk Isten kibeszélhetetlen jótéteményei láttán.
Turgenyevnek egy rövid példabeszédét olvastam a múltkor, amelyben le van írva, hogy egyszer nagy ünnepet rendeztek az angyalok a mennyben, amelyre meghívták a különböző erényeket. Meg is jelentek mindnyájan, a nagyok is, a kicsik is, ünnepi öltözetben, kedvesen, barátságosan, mint akik jól ismerik egymást, hiszen mind egy nagy családnak a tagjai. Egyszer azonban az egyik angyal észrevett két nagyon szép erényt, akik, úgy látszik, egyáltalán nem ismerték egymást. Rögtön kézen fogta az egyiket, és odavezette a másikhoz, hogy bemutassa őket egymásnak. Jótétemény – mondta és rámutatott az egyikre. Hála – mondotta és rámutatott a másikra. A két erény kimondhatatlanul megdöbbent: a világ fennállása óta most találkoztak először.
Földön és égen, a láthatatlan és látható világban legfontosabb dolog az, hogy Isten gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
AZ IGE SZÓLJON
„Építsünk, kőből-fából házat, Igéből várat” (Kós Károly)
Isten üzenetmondó eszközül nemcsak az embert használja fel.
Az űr (uranosz) végtelenje az ő zengő metaforája, a természet rejtett, titokzatos képe, amelyben a világegyetem szendereg.
E kibeszélhetetlen titkok egyikének megfejtésére küldi fel tavasszal a NASA a fiatal nyíregyházi kutatóűrhajóst.
Kapu Tibor már a lelke az amerikai, indiai, lengyel négyes csapatnak.
A Felvidék nagy tehetségű okleves gyógyszerésze, a jogtudományok pallérozott zsenije, Vincent van Gogh magyar nagysága, a Közel-Kelet prófétája, a Vatikán képtárának hordozója fénylő lelkébe kapta a menny kijelentését 1880. október 13. napján:
„Festőnek születtél. Te leszel a világ legnagyobb Napút festője. Nagyobb mint Raffaello”
Munkácsy Mihály Párizsban, Hollósy Simon Münchenben mondott hálaimát, hogy műtermük jövendő királya Libanon rózsás hegyláncait úgy láttatta képein, ahogyan a Nap varázsolta reá a teremtés hajnalán.
Pedig az kezdettől fogva ott volt, úgy tündökölt, varázst oldott varázsra, csak eddig senki nem vette ész(re)!