Ér, ered, eredő, erdő, erdei, erecske, „Ér-mind-szent”, „Értől az óceánig”
gróf Széchenyi István írja e szavakról: „Magyarok eredete. Honnan ered nemzetünk? Hol az őshazánk?
Mi van a magyarok eredetével? Százszor leírták, százegyedszer döbbenünk reá. Eredetünk őserdei homály, a történelem hajnala.
Hunnia határán termett egy mindent meghódító maroknyi nép.”
Árpád Vezér így szólt erről: „Az én ősapám, a nagyhatalmas Attila király bírta vala a földet, mely a Himalájától az Alpokig terjedt, a Duna-Tisza között a bolgár tengerig.”