„Akikre nem volt méltó e világ” (Zsidókhoz írt lev. 11: 38)

A Magyar Október vészterhes évadján és a protestáló hit havában megilletődött szívvel állunk meg a hitbuzgóság földjén, az Ákos-nemzetségtisztességén, Szilágy Vármegye ékességén, hol egy 800 éves református templom ódon falai, roppant boltívei, kőkeretes ablakai néma méltóságukban hírdetik a hit és megmaradás történelmi időfelettiségét.
Reformációs évszázadok bibliás kincse mögöttünk és bennünk, mely Bizánc és Róma áldása is tudott lenni irgalomban, liturgiában, oktatásban, nemzeti irodalomban, ökológiában.
A mártírok véremagvetés.
Mindenszentek élet áldozata Krisztusért, Egyházért a legnagyobb felebaráti szeretet példája.

Continue Reading →

„Ez az írás, amelyet fölíratott:” (Dániel próféta 5: 25)

Egyedülálló a világon, hogy települések gazdái a Kárpát-medencében aratás után zsákonként összeadják, és egy közös nagy hombárba összeöntik a búza adományt, az életet, amelyet egyedül csak a magyarok neveznek ilyen tisztességgel. Összekeveredik és megőrölve a lisztből sok-sok szép kenyér és cipó sül ki a kemencékben, melyet jótékony célra ajánlanak fel, többnyire az elcsatolt területeken élő, semmilyen állami támogatásban nem részesülő gyermekotthonoknak.
Így születik meg a Magyarok Kenyere!
Tokaj-Hegyalja 27 településének polgármestere október utolsó vasárnapján a Szőlő-összeadási Ceremónia szép ünnepségén hasonlóan cselekszik, mint a gazdák.
Puttony szőlők keverednek, mely kipréselve édes mustból nemes borrá forr ki, hogy felkerüljön a legelőkelőbb asztalokra is.
Így születik meg a Magyarok Bora!
Kenyér és bor, az Utolsó Vacsora szent jegyei, Krisztus Urunk áldozatára emlékező közösség az Eucharisztia-Úrvacsora sákramentumában újra találkozik Urával.

Continue Reading →

„De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dániel próféta 11: 32)

Lev Tolsztoj Feltámadás c. regényének főhőse Nyehljudov herceg újra elolvassa Szent Máté apostol evangéliumát és ekkor döbben reá, hogy a Hegyi Beszéd nem gyönyörű elvont gondolatok tárháza, mely túlzó és lehetetlen követeléseket állít elénk, hanem egyszerű, világos, gyakorlati követelményeket foglal össze, amelyeknek ha az emberek engedelmeskednének, akkor az emberi társadalom alapjaiban új rendjét alkothatnák meg.
Olyan közösséget, amelyben a Nyehljudovot mélységes felháborodással eltöltőerőszak önmagától megszünne, és itt a földön megvalósulhatna a remélhető legnagyobb áldás, az Isten Országa.
De a hatalom szeretete, a kis népek elnyomása, az erőszak tobzódása miatt Tolsztoj, Gandhi és Krisztus Urunk valóságos álma csak álom maradt.
A Fiumei úti Nemzeti Sírkert négy hatalmas márványtáblán őrzi az ismeretlen, bátor „kisemberek” hatalmas hazafiúi cselekedetét.

Continue Reading →

„Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe” (Dániel próféta könyve 3:15)

„Mit szeretnél kapni karácsonyra?” – kérdezik a minden földi jóval elhalmozott kisgyermeket szülei.
„Egy kistestvért, vágta reá habozás nélkül. Hogy legyen kivel játszanom, legyen kit szeressek, köztetek csak unatkozom.”
Társra, szeretetre, értelmes földi célokra nézve szép álmokkal és színes reményekkel vágunk neki.
Hiszünk a szó igazában, a gyűrű aranyában, a hírmondó szavában.
Konfirmáció idején, bérmálás táján pedig időnként már mennyei célok is megjelennek előttünk.
Gyorsan felnőttek szerettünk volna lenni, azt hittük sokkal jobb, könnyebb és szebb lesz az életünk.
Tüzes kemencékről, ember-bálványokról, fenyegetésekről, gerinctelen lakájokról, vádló bitófákról még semmit sem tudtunk.

Continue Reading →