„Hová helyeztétek őt?” Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg” (Szent János apostol ev. 11:34-35)

Tartja magát a kedves angyal emléke, hogy az első bűneset örömére gyújtott először gyertyát a Sátán, másodszor pedig akkor örült, amikor 1848-ban a Habsburg Ház újra elkezdte irtani Boldogasszony legkedvesebb népét.

Szent Urunk a róla szóló bibliai feljegyzések szerint kétszer sírt.
Először, – „amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, felindult lelkében, könnyekre fakadt” (Szt. Jn. ev. 11: 33-35)
Másodszor, – „amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta azt” (Szt. LK. ev. 19:41)

Continue Reading →

„Mert ami az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (Szent János apostol I. lev. 5:4)

A Tóra egy szakasza azt tanítja, hogy mivel nem szolgáltunk az Örökkévalónak jó szívvel és örömmel, ezért az ellenségünknek kell szolgálnunk.
Ezért jó öröm-énekkel dicsérni az Urat, jó együtt lenni és figyelni egymásra a templomban, jó megélni, hogy egy nálunk hatalmasabb Személy fogad be bennünket.
Megtartva az örömmel végzett szolgálat szép felelősségét, soha nem fogunk két Úrnak szolgálni.
Aki a Tóra és az Evangélium igáját vállára veszi, arról lekerül a hatalom és a hétköznapok mázsás igája, nem szolgál többé az ellenségnek, hanem boldog végre.
Mindezen bibliai igazság követelményét vallja a költő, aki így ír:
„A magyar szó a rangom.
Az a tény,hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”

Continue Reading →

„Isten segítségével hatalmas hatalmas dolgokat viszünk véghez” (Zsoltárok Könyve 60:14)

„Ha Istent és embert szerettek, a lényeget már megtanultátok.
Fogadjátok tanulékony lélekkel a tanítást. Értelem, tudomány, képesség, bölcsesség, igazság lelke lakozzék benneteket” hangzott el egy bencés atya évnyitó beszédében a római katolikus katedrálisban.

„Mindent helyre hozunk, amit elrontottak előttünk.
Nagyok leszünk, erősek leszünk és tiszteletre méltóak leszünk.
Akkor taktikát kell váltani és új küldetést indítani.”
(Orbán Viktor: Tihany tranzit)

Continue Reading →

„Ekkor nagy jel is tűnt fel az égen” (Mennyei Jelenések 12:1)

Mióta ember él a földön, egyik legmegrendítőbb élménye az volt, ha üstököst, különös csillagot, kis bolygót látott az égen.
Az apokrif irodalom szépen írja, hogy Joakim és Anna egészen idősek voltak, amikor Isten megajándékozta őket egy gyermekkel, akinek neve Mária. Ne gondolhatta e két egyszerű ember, hogy mintegy 20 esztendő múlva mint az Úr alázatos szolgáló leánya, Ézsaiás próféciája (7:11) beteljesedéseként jel lesz az égen, aki NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY – SZENTHÁROMSÁG ÖRÖK KEDVENCE

Continue Reading →

„Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye reájuk a kezét, és imádkozzék értük” (Szent Máté apostol ev. 19:13)

Szent Urunk tanítványai elhívásuk kezdetén éppen úgy, olyan általánosságban gondolkodtak, mint bárki más.
E világban vannak fontos és hatalmas emberek, akiknek a közelébe az egyszerű pórnép csak úgy nem juthat közel.
Alacsony sorsú, szegény, lenézett asszonyok próbálták a Mester elé vinni gyermekeiket, hogy áldja, gyógyítsa, védje meg őket.
A tanítványok azonban reájuk szóltak, nem engedték Jézust „zavarni”.
Édesanyám mondta, hogy a szeptemberi iskolai hittan beíratásnál hogyan próbálta az igazgató, „jobb belátásra bírni a szülőket”, lebeszélni e feudális maradiságról, úgy mond majd a továbbtanulásnál bajba kerülhetnek e miatt, (1962-1970)

Continue Reading →