Az eposz az a költemény, amelyben egy népnek a lelke szólal meg és egy világ ad önmagáról számot.
A nagy eposzok az emberi szellem nagy állomásai, óriási csúcsok a művészi alkotás ama hegy láncolatában, amely a Kezdettől a Végig tart.
Homerosban a görög világ minden szépsége szólal meg.
Vergiliusban a római művelődés végtelenségbe szőtt álma álmodik.
Dante mindenestől fogva a római katholikus középkor eposz írója.
Milton Elveszett Paradicsoma a protestantizmus eposza.
Arisztotelész mondta: „A tudomány csodálkozással kezdődik”
Pál apostol írta: „Akikben megvan tiszta lelkiismerettel a hit titka” (I. Tim. 3:9)
Arany János vallotta: „Óhajtom a classicus írók tanulmányait”
Szavát betartva fordította, tanulmányozta Aristophanes, Vergilius, Shakespeare, Byron, A velencei kalmár, Don Quihote, Burns, Heine, Goethe, Lamennais abbé, az orosz irodalom klasszikusait.
Édes anyanyelvünk mélységes szakrális volta e két szóban is ékességes szépségben ragyog fel, melyben az evangélium írója a Feltámadott Krisztusra mutat: „megnyitotta értelmüket, hogy értsék”
Vissza gondolva, valamennyi tanárunk áldott sok erőfeszítést tett, hogy nyitogassa értelmünket, értsük a tanított tárgyat, értelmes felnőttek legyünk, hogy érett fiatalként érettségizzünk, majd tovább bővüljön értelmünk.
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való…
Magyar Testvéreim! Az apostol a világ legerősebb, legigazabb, legbiztosabb alapjának azt az építményt nevezi, – Jézus korábbi tanítása alapján, –…