A húsvéti ünnepkört megelőző 40 napos böjti időszak egyfajta számvetés Krisztus Urunk és népe életében.
Élete végéhez közeledve az ember átértékeli a világot, tetteit, terveit, kudarcait, céljait.
Tanítványai hallgatták Jézus tanításait, látták csodatételeit, gyógyításait, aztán elgondolkodhattak mint egykor Vörösmarty Mihály egyik híres versében:
„Ment-e a könyvek által világ elébb?”
Ő maga adja meg a választ egy másik helyen:
„Rakjuk le hangyaszorgalommal amit Agyunk az ihletett órákban teremt”
Híressé lett annak a kis hittanos falusi fiúnak a szava, aki így felelt a szentek ügyében feltett kérdésre.
„Azok a szentek, akiken a napfény átvilágít.”
Amikor ezt mondotta, a falujában épült templom színes ablakaira gondolt, amelyeken apostolok, szentek alakja volt látható.
Mindig nagy élmény volt számára, amikor bent volt a templomban és kívülről átragyogott a napfény az ablakokra festett ólomkeretes ablakokon.
Gyermeki lelkében így született meg az idézett meghatározás a szentekről.
Elmondhatjuk: a legnagyobb tudományossággal sem lehet ennél pontosabb meghatározást adni arról, hogy miként lesznek szentté a szentek.
Nem csupán ők verejtékeznek ki saját erejükből valami emberfelettit, hanem átsugárzik rajtuk valami embe feletti!
Szent Ágoston mondotta: „Aki megteremtett téged nélküled, nem fog üdvözíteni téged nélküled”
A Galaták kelta eredetű nép törzsének leszármazottaihoz írta az apostol harcias, szenvedélyes, igazságtól fűtött levelét Kr. u. 55-56-ban.
A Római Birodalom része volt ekkor Ankara, hol már 350 éves múltra tekintett vissza itteni életük, vallásuk, kultúrájuk.
A fiatal keresztény gyülekezetet és népet elnyeléssel és beolvasztással fenyegette a zsidó-prozelita törvényesség kultusza, mely nem válogatott eszközeiben.
Csel, erőszak, tudomány, elvakultság, szenvedély, lejáratás, fenyegetés, üldözés, tönkretétel, hitelrontás ott volt tarsolyukban.
A judaista misszionáriusok végső célja volt, hogy a friss kereszténységet beolvasszák a zsidóságba, bármi áron.
Minden elveszett volna, amiért Jézus Krisztus erre a földre jött: szeretet, áldozat, kereszt, váltság, evangélium.
Így telnek be Ezékiel próféta igéi 2024 nagyböjt idejére érkezve:
„Tiszta vizet hintek reátok, hogy megtisztuljatok.
Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket.
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek”
(Ezékiel 36:25-26)
A legmagasabb kivirágzása az ótestamentumi gondolatnak ez a szívcsere.
A új ember megjelenése.
Nem fizikailag lesz mássá, hanem benső minősége szerint.
Isten teremti újjá ezzel, hogy új viszonyba hozza magával.
Ez az újjászületés felülről való születés, mindenestől fogva etikai.
Ezt a bibliai alapvetést vallottuk kezdettől fogva népes családunkban:
Justitia est regnorum fundamentum
A jog az országok talpköve, – mondja a régi latin közmondás.
De mi történik akkor, – a költővel szólva, – hanagyon fáj a fundamentum megrendülése, az épület dőlése, az ország elesése?
A sorozatos augusztus 29. napok!
1526, 1541, 1552, 1566, 1945
Mohács, Buda, Eger, Szigetvár, Buda
Tudunk e ma Lajos király, János Zsigmond, Dobó István, Zrinyi Miklós, Prónay Pál és harcostársaik szellemi örökösei lenni?
Vagy mit teszünk, ha a vörös ingesek a Pál utcába érkezve eistandot mondanak?
Kié lesz a grund? hiszen olyan erős Ács Feri és a két Pásztor!
Vagy maradunk Nemecsek?, – csupa kisbetűvel!