„Uram, kihez mennénk?” (Szent János apostol ev. 6:68)

Korunk egy híres tudósa leírta, hogy a történelemnek egy olyan korszakába léptünk, hogy gazdaggá válik technológiában és szegénnyé emberségben.
Szeptember hónaptól már Magyarországon is egy okos-telefon intéz minden ügyet a digitális és virtuális világban pillanatok alatt.
Személyi okmány, pénzügyek, utazás, adatküldés, vásárlás, fényképek, beszélgetés – lehetőségeinek egész tárháza rejlik a chipek mélyén.
(Emlékszem tisztán, hogy örült mindenki szolgálati helyünkön éppen 30 esztendeje a jómódú Tiszadada és Tiszalök településeken, hogy évek várakozása után mindenkinek lehet vezetékes telefonja.)
A Bibliában a szívet a szabadság és a döntéshozatal helyének tekintjük, amely az integritást és egységet szimbolizálja, miközben az érzelmeket, vágyakat és álmokat is bevonja.
A szív bölcsessége az az erény, amely lehetővé teszi számunkra, hogy integráljuk az egészet és a részeket, döntéseinket és azok következményeit, nemességünket és gyarlóságainkat, múltunkat és jövőnket, egyéniségünket és nemzethez tartozásunkat.

Continue Reading →

„Ő volt az égő és világító fáklya” (Szent János apostol ev. 5:35)

„Ha idehoznák Konfuciust, Buddhát, Platont, Newtont, Goethét, külföldi szenteket, még mindig hiányozna belőlük valami, valami kibeszélhetetlen jellemvonás, megmagyarázhatatlan és mégis döntő tényező: hiányozna belőlük a magyarság.
Népdal, katonadal, néptánc, táblabírós filozófia, virtus.
Deák Ferenc azt mondotta: „A magyar legyen az igazság nemzete”
(Ravasz László püspök)

Continue Reading →

„Írd meg tehát, amiket láttál, amik vannak, és amik történni fognak ezek után” (Mennyei Jelenések Könyve 1:19)

Drága Anyukám!

Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez.
Nagy sokára jött.
Ne várjatok most már tőlem levelet, és ti sem küldjetek.
Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk.
Erre esküdtünk meg!
Küldtem haza november 14-én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt.
Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül.
Neked Anyukám, csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni.
Nagyon szeretlek!
Istentelen hideg van. Itt ülök géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy.
Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is.
Itt halunk meg! Kérlek, hogy ne haragudj reám.

Kezedet csókolja hű fiad: Jóska!

1943.01.11. Oroszország

Continue Reading →

„Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (Szent Lukács ev. 3:22)

Mit adott Isten a világnak?, – kérdezhetjük. Jézust adta, hogy általa megszentelje a világot, megmentse a világot, megőrizze a világot.
Ez az egzisztenciális és globális teljesség csak Istenben érhető el. Ehhez ugyanis múlhatatlanul szükség van a hitre, mint rendíthetetlen ősbizalomra, a reménységre, amely a legvégzetesebb reménytelenség közepette is képes reménykedni, és a szeretetre, amely legalább a legnagyobb szükség idején képes lemondani minden partikuláris, egyéni vagy közösségi egocentrizmusról, hogy dönteni tudjon a kozmológiai egyensúly mellett, az emberiség továbbélése érdekében.
Bolygónk globális krízise más és más módon, de minden egyes életben megjelenik az éhezéstől kezdve a bizonytalanságérzésen át az elhordozhatatlan felelősség tudatáig.
Ki vonhatná kétségbe az ószövetségi Ige igazságát: „Ha nem hisztek, nem maradtok meg” (Ézsaiás 7:9)

Continue Reading →