„Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek” (Zsoltárok Könyve 58:3)

Egyetemes emberi gondolat, hogy a bírói hatalom Istené.
Ő egyedül igaz, bölcs és mindenható.
Ő adja a bírói hatalmat a királyoknak, papi fejedelmeknek, bíróknak.
A bíró tehát isteni funkciót gyakorol, ezért a zsoltár némi iíróniával isteneknek nevezi őket.

Dávid király mélyről jött!!! Ismerte a puszta világát, a mező természetét, a munka keménységét, a kirekesztettség keserű valóságát, az elnyomottság kilátástalan holnapját.
Visszatekint a teremtés hajnaláig, a kezdetekig,

Continue Reading →

„Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el” (Zsoltárok Könyve 45:2)

Minden nép ösztönszerűen érzi, hogy az ő léte nem véletlen műve, nem is emberi akarat eredménye, hanem isteni rendelés.
Ezért hősmondáiban mindenik nép magát valamely szakrális hely magasságából származtatja, ezzel vallja meg hitét saját maga méltóságának és rendeltetésének nagyságáról.
Ez az ösztönszerű sejtelem a Kijelentésben világos és tiszta tanítássá vált.
Magyar voltunk Isten kikutathatatlan teremtő ténye.
Ő parancsolt és lett a magyar, Ő rendelkezett és lettünk magyarokká.
Magyarságunk eredete és magyarázata a teremtés értelem feletti őstényében gyökerezik.
Ennek roppant nagy következményei vannak.

Continue Reading →

„Mert a mi evangéliumunk nemcsak szóval jutott el hozzátok” (Szent Pál I. Thesszalonika 1:5)

Hegyalja kapuja végleg bezárult az emigráció kis magyar közössége számára, a szerencsésebbeknek 1867-ig, másoknak örökre.
Szerencs még csak Árpád fejedelemnek hozott szerencsét, de elindulva Bekecs, Legyesbénye, Monok, Golop, Tállya, Mád, Sárospatak, Sátoraljaújhely világának zempléni varázsából a 1848‑1849 szép reményű álma után, ki gondolhatta, hogy életének második fele a bujdosás, újrakezdés,remeteség háromszögében fog elégni.
Udvardi Kossuth László és nemes Weber Karolina fiuk az alábbi levelet írta Torino mellől (Collegno al Baraccone, 1874. május 4.)

Continue Reading →

„Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel” (Apostolok Cselekedetei 6:3)

A természettudományos igénnyel elkészült film drámai hatást tett a világ épített örökségét tanulmányozó tudósok elitjére.
De egy jurta?, egy kör alakú falu?, egy egészen ősi szakrális rend mitől lehet érdekes a XXI. században?
A megértésben mindig segít az Evangélium.
A pünkösdi Evangélium leírja az Apostolok Cselekedetei mű 28 fejezetében: hogyan született meg az Egyház, hogyan indult el misszió szolgálatában betölteni Krisztus Urunk parancsát, milyen nehézségekkel nézett szembe az új közösség abban a világban, ahová Isten állította őket!
11 lelkes ember, és 3000 újonnan megkeresztelkedett zsidó-pogány hátterű keresztény mire lesz képes egy ígérettel? egy paranccsal? egy reménnyel?

Continue Reading →

„Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt” (Példabeszédek Könyve 11:1!)”

Már ereszkedtek lassan a Nyeregből a Jézus-hágón a pünkösdi szentmise után, amikor a plébános atya derűsen odaszólt egyik kedves hívének, aki naponta benézett a plébániára, szüksége van-e valamire?, miben tud segíteni?
„Tudja János: Angyalok dolgára adtam magam, angyalok türelme nélkül.
Megtanultam Gyulafehérváron, majd Rómában, aztán Németországban, hogy bölcs ember nem téved el, a bátor nem fordul vissza.
Trianon gyalázatát ellenségeink a háttérben készítették, megfelelő alkalomra és időre vártak, amikor élesítik.
Így jártak el Krisztus Urunkkal is, egész életükben, üldözték, csúfolták, kétértelmű kérdéseket tettek fel neki hogy lejárassák, végig az ördöggel cimboráltak,aki az atyjuk, de míg nem jött el Szent Urunk órája, mindig általment közöttük.

Continue Reading →