„Így tehát most is van maradék, a kegyelmi kiválasztás szerint” (Szent Pál apostol levele, Róma 11:5)

Egy régi találkozón, az elszakított területről érkező lelkipásztor elmondta:
„Sokszorosan kisebbségben érzem magam. Mint magyar anyanyelvű az idegenek között, mint református az ortodoxia állam-vallással szemben, mint édesapa az idegen nyelvű iskolában, ahol próbálom gyermekeim segíteni és védeni.
Trianon egy átok, bilincs, gyötrelem, mely fogva tart és szorításából nem enged. Gyermek koromtól nyomása alatt élünk, bármerre nézek, Trianont látom.
Anyaországi magyar ezt soha nem érezte meg.
A világtörténelem legaljasabb, legmocskosabb, legszomorúbb merényletét követték el ellenünk a nagyhatalmak”

Continue Reading →

„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel” (Apostolok Cselekedetei 2:47)

A mennybemenetel egy korszakot zárt le Szent Urunk, Édesanyja és az apostolok életében.
A theologia eme misztériumának titkát egy szenvedő magyar költő fogalmazta meg legszebben, mindnyájuk érzését imádkozta papírra két sorban:

„Oly idegenül tündökölt a menny még
S oly szédítőnek tűnt a végtelenség.”
(Juhász Gyula: A föltámadott)

Visszaérve Jeruzsálembe a Felsőházba, Mária az első közös imádkozás után nagy tapintattal magára hagyta a 11 tanítványt.
A búcsú mély lelki megrendülése csendességre hívott most mindenkit.
„Maradjatok csak gondolataitokkal, elmegyek a közeli dombokra búzavirágot szedni, láttam jöttünkben, hogy milyen csodálatos kék színben pompáznak”

Continue Reading →

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek” (Apostolok Cselekedetei 1:8)

Nagy intellektusra vall, nagy életbölcsességre mutat, nagy mennyei-földi távlatokra hirdet, aki belenéz a századokba.
Liszt Ádámot két év után (1795. szeptember 21. – 1797. július 29.) „állhatatlan, változékony, összeférhetetlen természete” miatt elbocsájtják a Pozsony melletti Malacka Ferences kolostorából.
Valami rettenetes erő és lázálom űzi-hajtja tovább ismeretlen szépségek felé,akkor is ha gonosz, akkor is ha hűvös.
Esterházy herceg jó érzékkel látja és érzi meg benne az eljövendőt, de hát Kismarton és Doborján csak számtartósági hivatalt tud ajánlani a végtelen birtokokon.

Continue Reading →

„János vízzel keresztelt, ti pedig nem sok idő múlva Szentlélekkel kereszteltettek meg” (Apostolok Cselekedetei 1:5)

Szent Lukács evangélista a maga történészi, orvosi, mélylélektani tudásával egyedülálló módon írja le Szent Evangéliuma folytatásában életeket és világokat formáló igei valóságát, – az Apostolok Cselekedeti művének 28 fejezetében.
A cselekvő hős továbbra is a Megfeszített, Feltámadott, Mennybe ment Krisztus.
A történet folytatódik, azoknak a tanítványoknak az életében, akiket kiválasztott és apostollá tett Jézus.
Nekik adott az Úr Lélek által új parancsolatokat. Az Apostolok Cselekedete beszél tovább az Úrról és az Ő eszközeiről:

Az Apostolokról, a Szentlélekről, Máriáról, a Pünkösdről, az Egyházról, a Világáról, császárokról, gyógyulásokról, tengerekről és szigetekről, Kis-Ázsiáról és Európáról, Jeruzsálemről és Rómáról.

Continue Reading →