Soha nem fájt úgy az élet a messze idegenben, mint akkor decemberben. Odahaza már ilyenkor havazik, kis szánon húzzák haza a szoba díszét jelentő ékességet, a friss illatú fenyőt. Olyan ételek, finomságok, sütemények készülnek gondos háziasszonyok évezredes tapasztalata nyomán az ünnepi asztalra, amiről itt még hírből sem hallottak.
Betlehemezés, kántálás, angyaljárás olyan távoli fogalomnak tűntek, aminek megértetésébe belekezdeni is reménytelen vállalkozásnak tűnt.
Jégvirágos templomablakok különös mintát írtak az emlékezet múltjának tiszta bánatára. Távoli karácsonyi énekek áldó dallama szűrődött ki a templomokból, kedves meleg hajlékokból, vidám gyermekek önfeledt vallásosságából. Szent volt Istennek az angyala Krisztus Urunknak áldott születésén, mert mennyből jött hozzánk.
Nehezen akarták elhinni Janinak a bajtársai mikor visszakúszott a lövészárokba, hogy imént egy orosszal ölelkezett, és pakliból dohányt nyújtott feléje.
E kijelentett és leírt Igének szépségében és igazságában nem szűnik meg az emberi szív gyönyörködni. A teljesség, a tökéletesség és a szentség ábrázolódik ki a szavak erejében. Ahogy Kányádi Sándor erdélyi költőnk mondotta: „A szép verseket nem csak olvasni kell, hanem szavalni is egymásnak. Így életre kel a teremtő gondolat újra és újra, s mintegy részesei, munkatársai leszünk Istennek a továbbteremtés szentséges lázában”
Szent Ágoston püspök, a nagy megtérő Kr.u. 400-ban Marokkó partjainál a mesés Földközi-tengeri öbölben megkérdezte a kagylójával vizet merengető kisfiút: „Mit csinálsz gyermekem?” „Átmerem a vizet a homokváram medencéjébe” – válaszolta nagy komolyan a gyermek, – majd hozzá tette: „Hamarabb fog sikerülni, mint neked Isten lényegét megragadnod”
A református kegyességben fontos szerepe van a csendességnek. Azt értjük ezalatt, hogy mindennapjaink pörgő ritmusában 15-60 percet Biblia olvasással, imádsággal, Isten előtti elcsendesedéssel töltünk. Itt az Alsó-Józsa és Bodaszőlő közötti erdőbe kimenni mindig kegyelmi idő és kegyelmi állapot, hol egy régi Imakönyvvel, Ady Endre, Arany János, Wass Albert verses kötettel leülni egy korhadt törzsre számomra (számunkra) a világ teljessége.
„Kevésre van szükség”, – tanítja Szent Urunk. Az erdő illata, a madarak kimeríthetetlen kórusa Áldott Teremtőnket dicséri. Jó beállni mögéjük a sorba.
Áldott Advent drága idejét és alkalmát Isten kegyelme ebben az esztendőben is elhozta életünkbe. Advent alkalmával mindig előre tekintünk a karácsony felé.
Ott él bennünk az ünnepi hangulat, és várjuk annak beteljesedését. Szépek az utcáink, tereink, templomaink, házaink, fényeink. Fontos ez, nem becsüljük le, és nem szabad szektás módon támadni. Áldott emlékű Ft. Dr. Fekete Károly Nyírségi Egyházmegye esperese sokszor elmondta nekünk az ünnepet megelőző lelkésztestületi értekezleten:
„Ne bántsátok soha a szép üzleteket, a sorba rakott fenyőfákat, emberek munkája van mögötte. Te is ott állsz majd a sorban, és megveszed családodnak ami szükséges.”