l847 november eleje óta ülésezett az országgyűlés Pozsonyban. Mi már tudjuk, hogy ez volt az utolsó rendi országgyűlés és egyben az utolsó reformországgyűlés. A kortársak csupán azt tudták, hogy fontos országgyűlésről van szó, amely az évszázados alkotmányos berendezkedés alapján működött és, hogy fontos reformokat akart az ellenzék elérni. A konzervatívok és az ellenzék erőviszonyai azonban meglehetősen kiegyenlítettek voltak, s a reformok elfogadása bizonytalannak mutatkozott. Debrecen szabad királyi várost, az országgyűlés előtt lévő egyik napirendi pont, a városok jogállásának rendezéséről szóló különösen foglalkoztatta.
Az ország második legnépesebb városa volt Debrecen, a maga mintegy 50 000 lakójával, ami határának nagyságát illeti, azon a téren, az első helyen állt. Kereskedelmi utak találkozópontján feküdt, heti vásárai vonzották a közeli helységek lakóit, országos vásárait pedig messze földről látogatták. Kulturális és oktatási központ is volt. Azzá tette a református Kollégium, ami a 95%-ban református város oktatási igényein túl több száz iskolának küldött tanítókat és azoknak az iskoláknak a diákjai helyi középiskolájuk elvégzése után a Kollégium gimnáziumában, továbbá filozófiai, jogi és teológiai tagozatán képezhették tovább magukat, szerezhettek diplomát, esetleg pallérozhatták magukat külföldi tanintézetekben. Abban a tanévben 416 diák tanult a Kollégium felső tagozatain.
A város vezetése és közvéleménye izgatottan várta a híreket az országgyűlésről, hiszen a városok közjogi helyzetének rendezése előnyös lett volna Debrecen számára. A város két országgyűlési követe rendszeresen küldözgette jelentéseit, de az újságokból is értesültek arról, ami az országgyűlésen és a világon történt. 1848. február 7 után a városi tanács két testületének azokra az üléseire, amelyeken az országgyűlési követek jelentéseit tárgyalták, a közönséget is beengedték. Igaz, hogy a pest-debreceni vasútvonal még csupán Szolnokig épült meg, de lázasan folytak a munkálatok a további leendő pályaszakaszon is. A hírek így lassabban jöttek, mintha a gőzparipa már Debrecenig száguldott volna Pesttől, de azért csak érkeztek. Érkeztek a hírek Európa forradalmairól Itáliából és Franciaországból, hiszen január 27-én Nápolyban, február 24-én Párizsban tört ki forradalom, amelyeknek távolabbi kihatásai is várhatók voltak.
1848. március 17-én, pénteken reggel fél hét órakor kapta meg a város vezetősége a pozsonyi követjelentést, benne a március l3-án kitört bécsi forradalom hírét és Kossuthnak a királyhoz intézendő országgyűlési feliratra szóló javaslatát. A debreceni városi tanács március 19-én összeült a nagy jelentőségű események megtárgyalására. A város népe a reggeli újságból értesült a tanács összeüléséről és ezrével sereglett a városháza elé. A gyűlés megnyitásakor benyomult a gyűlésterembe, bizalmát nyilvánította a tanács iránt és csupán részvételi szándékát jelentette ki. Ezen a gyűlésen elfogadták a pesti forradalom 12 pontját, Pest város tanácsának a 12 pont alapján megtett intézkedéseit, a sajtószabadság életbe léptetését, a politikai foglyok kiszabadítását, a polgárőrség felállítását, és Kossuth Lajost Debrecen díszpolgárává választották. Határozatilag mondták ki, hogy a király az év egyik felét töltse Magyarországon, a városházára tűzzék ki a nemzeti zászlót, sajtóbizottságot, továbbá csend- és rendfenntartó bizottmányt alakítottak. Déli 12 órakor a piacon kihirdették a nép előtt a városi tanács ülésének határozatát, mire az csendesen feloszlott.
Március 21-én délután fél négy órakor érkezett Komlóssy Imre, Debrecen egyik országgyűlési követének jelentése arról, hogy milyen lelkes fogadtatásban részesült március 15-én a forradalmi Bécsben az országgyűlés népes küldöttsége és, hogy a király kedvezően fogadta az országgyűlési feliratot, mely egyebek között a jobbágyrendszer állami kárpótlás mellett történő eltörlését, közteherviselést, István főherceg nádorrá történő kinevezését és felelős magyar kormány kinevezését kérte. A nádori és a miniszterelnöki kinevezés másnap meg is történt.
Március 22-én a Tiszántúli Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlése összeült és 10 pontból álló határozatban kérte az országgyűléstől a lelkiismereti szabadságnak a vallásfelekezetek közti egyenlőség, kölcsönösség és viszonosság alapján történő rendezését, az uralkodó és bevett vallásfelekezet e minősítésének eltörlését. Az országgyűlés lényegileg ennek a beadványnak a felhasználásával alkotta meg az l848. évi XX. törvénycikket a vallásszabadságról, ami a bevett felekezetek jogi kategóriáját megtartotta ugyan, de azokat egyenlővé tette, sőt közéjük az unitárius és a görög keleti egyházat is beiktatta. A kollégiumi diákság előtt Révész Bálint professzor mondott nagyhatású beszédet, melyben ismertette a kialakult helyzetet, örvendett Metternich kancellár és önkényuralmi rendszere bukásán, gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezésén és Kossuth Lajos eredményes nemzetépítő tevékenységén, a diákságot hazafias helytállásra és a nemzeti őrseregbe való jelentkezésre buzdította, hogy szükség esetén megvédhessék a hazát és szabadságát. A kollégiumi ifjúság ezen a napon beadvánnyal fordult az egyházkerületi közgyűléshez és tanulmányi újítások mellett a nemzetőrségbe történő belépés engedélyezését kérte a Kollégium felügyelő testületétől, amit meg is kapott.
Március 26-án, vasárnap Szoboszlai Pap István református püspök a Nagytemplomban mondott nagyhatású prédikációt, melyben a „nemzet-ujjászületési öröm- és hálaünnepe alkalmából” a helyzetet értékelte. Érzelmekre ható beszédében a nemzeti egységet állította előtérbe és óvott a szabadsággal való visszaéléstől. Könyves Tóth Mihály debreceni református lelkipásztor ugyanazon a napon prédikációját két fő részre osztotta: „1. Mi történt? és 2. Mit kell tennünk?” Lényegileg ugyanazt mondta el, mint a püspök, csupán nem olyan érzelem dúsan, inkább az értelemre hatóan, de töretlen lelkesedéssel.
Március 26-án került sor a nemzetőrnek állt 171 kollégiumi diák két századának ünnepélyes zászlóavatására. Péczely József akadémiai igazgató megüzente a diákságnak, hogy a szakadó esőben nem kívánja a diákságot az elemek tombolásának kitenni, mire visszaüzenték az ifjú nemzetőrök, hogy inkább lemondanak a professzori részvételről, de ők az avatási ünnepélyt a Kollégium előtti térségen kívánják megtartani. A professzori kar, a református egyházkerület vezetősége és hatalmas tömeg jelenlétében mondotta el Péczely József magával ragadó beszédét. Az idős professzor hangja túlharsogta az elemek hangját és bátor helytállásra, a szabad haza védelmére bátorította az ifjú nemzetőröket, akik saját egyenruhájukban, maguk választotta tisztjeik és altisztjeik vezetésével kötelezték el magukat a haza fegyveres szolgálatára. Ennek a későbbiekben becsülettel eleget is tettek, ahogy Debrecen polgárai is fegyverrel és munkával szolgálták az önvédelmi, majd szabadságharc ügyét, otthont adtak a városba menekült kormánynak és méltók voltak a Kossuth által adományozott névhez, a szabadság őrvárosává tették Debrecent.
Dr. Csohány János
A kép forrása:
erdely.ma