„Kedves Anyaországi Magyarok!
Mi Erdélyi magyarok szomorú szívvel szembesülünk nap, mint nap azzal,
hogy sokan közületek minket, erőszakkal elszakított magyar embereket
gyaláztok, szidalmaztok, úgy hogy fogalmatok sincs arról, hogy a
történelem során mennyi mindent letettünk az asztalra és arról sem, hogy
a megmaradásunkért, magyarságunkért, mennyit harcolunk a mai napig!
Minden egyes alkalommal megforgatjátok a tőrt a szívünkben, mikor azt
mondjátok nekünk Erdélyi, Kárpátaljai, Vajdasági, Újvidéki, Felvidéki
magyaroknak, hogy román, ukrán, szerb, szlovák, mert mi tiszta szívből
magyarnak valljuk magunkat!!!! Vádaskodtok, ítélkeztek felettünk és folyamatosan támadtok minket.
Mi a hazánkat nem áruljuk el, mindig is tartottuk a hátunkat és foggal
körömmel védtük a magyarságot és a magyarságunkat, ami sokszor embert
próbáló volt. Kedves Magyarország mostani határain belül élő, minket
ellenségként kezelő emberek! Mit szólnátok, ha most mi vissza kérnénk
tőletek azokat a nemes embereket, akik nálunk születtek, és akikkel a
nagyvilág előtt büszkélkedtek, dicsekedtek, és akikről tereket, utcákat,
színházat, akadémiát, iskolát, egyetemet neveztetek el? Mi lenne, ha
azt mondanánk nektek, ha mi nem kellünk, akkor ne kelljenek azok a híres
magyarok sem, akik mindent megtettek minden magyar emberért, de
Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban, Újvidéken, vagy Felvidéken
születtek? Mikor ti minket, románoztok, szlovákoztok, ukránoztok és
szerbeztek, akkor velük is ezt teszitek és akkor mondhatni, amikor őket
emlegetitek, akkor Más Tollával Ékeskedtek! Tudjátok, ha nem lennénk mi, akkor nem énekelnétek Kölcsey Himnuszát, hisz ő is Erdélyi.
Este nem olvashatnátok Benedek Elek apó gyönyörű meséit. Mátyás király
igazságához sem lenne sok közötök, hisz ő is Kolozsvár ajándéka minden
magyar számára. A jó öreg Toldi Miklós, ha napjainkban élne, akkor
lehet, hogy nehéz kővel dobálna meg benneteket, ha lerománoznátok. Arany
János, Ady Endre, Áprily Lajos, ha ma élnének, akkor fájdalmas verseket
írnának arról, hogy még a sajátjaik között is számkivetettek lettek.
Tamási Ábele még a székely humor ellenére is szív hasogatóbb lenne,
mert nem csak a román hatalom ellen lázadna, hanem szomorúan kellene
tudomásul vegye, hogy saját kutyája is megugatja. Wass Albert a mai
helyzetet pedig sokkal nehezebben viselné, mint a száműzetést. Egy
szó, mint száz itt a sok kincs, amit mi Erdélyi, Kárpátaljai, Vajdasági,
Újvidéki, Felvidéki magyarok adtunk minden magyarnak, gazdagítva vele a
magyarságot és a Hazát:
Erdély adta: Kölcsey Ferenc Himnusza Tamási Áron író Benedek Elek apót, írót, népmese gyűjtő Mikes Kelemen író Wass Albert író Nyírő József író Sütő András író Orbán Balázs Székelyföld író Kemény János író Jósika Miklós Arany János költő Ady Endre költő Áprily Lajos költő Dsida Jenő költő Kányádi Sándor költő Szilágy Domokos költő Páskándi Géza költő Reményik Sándor költő Apáczai Csere János pedagógiai író Kallós Zoltán néprajzkutató Tinódi Lantos Sebestyén zeneszerző, lantos Bartók Béla zeneszerző, gyűjtő Székely Bertalan festő Paál László festő Jakó Zsigmond tudós Benkő Samu művelődéstörténész Márton Áron mártír püspök Teleki Sámuel felfedező Körösi Csoma Sándor ős hazakutató Brassai Sámuel polihisztor Károli Gáspár biblia fordító, lelkész Bolyai János matematikus Bolyai Farkas matematikus Hunyadi János törökverő Hunyadi Mátyás Király Báthori István fejedelem Bethlen Gábor fejedelem Bocskai István fejedelem Rákóczi György fejedelem Apafi Mihály fejedelem Thököly Imre fejedelem Rákóczi Ferenc fejedelem Székely Mózes fejedelem Toldi Miklóst vitéz nemes Dózsa György hadvezér Wesselényi Miklós politikus Mikó Imre politikus Kiss Ernő honvéd altábornagy Nagysándor József honvéd vezérőrnagy Jávor Pál színész Vaszi Levente énekes Keresztes Ildikó énekesnő Molnár Levente operaénekes Tőkés László forradalmár Erőss Zsolt hegymászó Miklós Edit síző
Kárpátalja: Munkácsy Mihály festő Beca József labdarugó, olimpikon Edvin Márton művész Bódi László Cipő, Republic énekese Pákh Imre műgyűjtő
Felvidék: Ballassi Bálint költő Kassák Lajos költő Reviczky Gyula költő Sajó Sándor költő Tompa Mihály költő Jókai Mór író Madách Imre író Márai Sándor író Mikszáth Kálmán író Dobó István egri várvédő, erdélyi vajda Bercsényi Miklós szabadságharcos II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem Vak Bottyán kuruc generális Andrássy Gyula politikus Batthyány Lajos mártír miniszterelnök Lahner György honvéd vezérőrnagy Klapka György hadügyminiszter Pázmány Péter esztergomi érsek Boldog Salkaházi Sára szerzetesnő Wick Béla katolikus pap, történész Eszterházy Károly egri püspök Csontváry Kosztka Tivadar festő Szinyei Merse Pál festő Kodály Zoltán zeneszerző Kempelen Farkas tudós, feltaláló Feketeházy János Szabadság híd tervezője Dohnányi Ernő zeneszerző Blaha Lujza operaénekesnő Kaszás Attila színész Ghymes együttes
Újvidék, Vajdaság: Tamkó Sírató Károly költő Vidor Gyula író Balázs Attila író Molnár Erik történész Lázár Vilmos honvéd ezredes Schweidel József honvéd vezérőrnagy Beda Tibor festő Berczik Zoltán Európa bajnok, asztalteniszező Szeles Mónika teniszező Varga Izabella színésznő Szőke Zoltán színész Rúzsa Magdolna énekesnő
Őrvidék: Liszt Ferenc zeneszerző
Muravidék: Zrinyi Miklós költő, hadvezér Damjanich János honvéd vezérőrnagy
Szeretném, ha megértenék, hogy mi nem akarunk semmit elvenni tőletek,
sőt, a történelem során csak gazdagítottuk szép anyaországunkat. Mi
nem most váltunk magyar állampolgárrá, mi azok voltunk, csak elvették
tőlünk és nem is kérdezték bennünket, hogy akarjuk-e ezt. Számunkra
igazi öröm és boldogság az, hogy vannak még az őshazában, akik ránk is
gondolnak, megértik, hogy a visszahonosítás a mi lelkünknek igazi
gyógyír. Megkérlek kedves magyar honfitársaim, hogy egyszer és
mindenkorra értsétek meg, hogy nem akarunk mi tőletek elvenni semmit, és
ha lehetőségünk van, akkor továbbra is inkább hozzátennénk, mint
elvennék. A nagyon féltett pénzetekre sincs szükségünk, mi eddig is dolgoztunk, ha kellett éjszaka is, és megálltunk a lábunkon.
Szomorú az is, hogy tőlünk sajnáljátok a visszaadott állampolgárságot
és minden segítséget, de szívesen engednétek be az országba ezer
idegeneket, sőt még támogatnátok is őket! Nagyon lehangoló, hogy
folyamatosan panaszkodtok, hogy milyen nehéz életetek van szép
hazánkban. Én azt gondolom, hogy egyszer legalább érdemes lenne megállni
és megnézni, hogy más országban hogy élnek . Elárulom nektek, hogy
nagyon sok országban nem igazán vannak autópályák, elfogadható kórházak,
tanintézmények, vagy élhető körülmények és mégis tudnak örülni,
szeretni az emberek és jókedvvel dolgozni. Ne csak nézzetek, hanem
lássatok is és ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Érezzétek meg, hogy
ha valamit akartok, azért tenni kell, dolgozni, békésen párbeszédet
folytatni és főképpen szeretettel lenni egymás iránt. A harag, gyűlölet
megöli a lelket és senki nem jut előbb. Azzal az energiával, amit
haragra és gyűlöletre pazaroltok csodás dolgokat lehetne, ami hasznára
lenne az egész országnak, magyarságnak. Nem értem, hogy miért
mérgezitek meg a lelketeket és az életeteket? Addigi, amíg mindenki csak
a saját maga hasznát lesi, csak az érdekli, hogy neki legyen jobb,
addig nem lesz szebb és békésebb világ. A gyerekeink jövője a mi
kezünkben van, és ők csak akkor lesznek boldogok, ha béke van.
Hátborzongató az is, hogy arról beszéltek, hogy diktatúra van
Magyarországon, úgy hogy közben bármit megengedhettek magatoknak. A
diktatúráról mi Erdélyi magyarok tudnánk mesélni nektek, mert mi tudjuk,
hogy mi az igazi diktatúra, tudjuk, hogy mit jelent félelemben,
rettegésben élni, úgy hogy még a falnak is füle van. Az igazi
diktatúrában nem írhatnátok meg a véleményeteket, nem szavazhatnátok
szabadon, nem beszélhetnétek, nem szidalmazhatnátok bárkit, nem
nyilváníthatnátok szabad véleményt, nem utazhatnátok más országba, nem
vásárolhatnátok meg bármit, csak azt, ami van, nem választhatnátok
munkahelyet, iskolát, nem tüntetnétek akkor, mikor kedvetek van, és még
sorolhatnám, de nem igazán látom az értelmét. Amit pedig biztos nem
tehetnétek meg, most pedig szabadon tesztek, hogy nem szidalmazhatnátok a
politikai vezetőket, mert azért halálbüntetés járna bármilyen
diktatúrában. Egy szó, mint száz mielőtt valamiről beszélgetni kezd
bárki is, annak nézzen utána, tájékozódjon kellőképpen és utána
vádaskodjon. A magyar anyanyelvünk igazán kifejező, valódi csoda,
ezért kérlek benneteket kedves magyar honfitársak, hogy ne
gyűlölködjetek, mert a gyűl ölet, hanem szeressétek egymást, mert a szer
etet. Végezetül pedig kívánok mindenki életére áldást, lelkébe
békét, szeretetet, örömöt és azt, hogy érezzük mindannyian meg, hogy ne
valami ellen kell harcolni, hanem egy nemes célért, a szeretetért és
békéért.
UI: mondanivalóm nem politikai meggyőződésből született, hanem azért, hogy megértés szülessen minden magyar ember lelkében.
Tisztelettel és szeretettel egy Erdélyi Magyar édesanya!