Lekció: János 20, 1-9.
Alapige: 1Thessalonika 4,13-14. „Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a Jézus által ő vele együtt.”
Kedves Testvéreim!
Alapigénkben kétszer fordul elő az a kifejezés, hogy „akik elaludtak”. A meghalt keresztyénekre vonatkozik az elalvás, mert a Krisztusban hívők halála olyan, mint az alvás. Húsvét szent ünnepén figyeljünk a halálra úgy, mint amiből a Mennyei Atya feltámasztotta egyszülött Fiát és minket is feltámaszt.
A halál csupán a Krisztusban meghaltak számára elalvás.
Ez a hittitok csupán a húsvét fényében válik nyilvánvalóvá. A halálra vonatkozóan az a kifejezés, hogy elalvás, örök álom egyébként csak megszépítő kifejezés. Használták hajdan a pogányok és használják ma is körünkben az új pogányok, de ez számukra olyan, mint a hervadó virág a koporsón, a temetési pompa, a selyem szemfedő, arra jó, hogy eltakarja a borzalmas valóságot. Az átlagember abból indul ki, hogy a meghaltnak többnyire le van hunyva a szeme, minden esetben mozdulatlan, olyan mintha aludna, de arra nem gondolnak, hogy ebből az alvásból ébredés is lenne. Lemondás és végtelen szomorúság van a hangjukban, vigasztalhatatlannak tűnnek, ha őszintén ragaszkodtak az elhunythoz.
A hívő keresztyén ember azonban másként vall erről: „Hiszem a testünknek feltámadását és az örök életet.” Ne higgyétek azonban, hogy az első idők keresztyénei ábrándozók voltak, akik szent elképzelésekbe menekültek a halál elől. Ezt a bibliai levelet Krisztus halála és feltámadása után 19 évvel olvasták a thessalonikai keresztyén gyülekezet tagjai. Még éltek szép számmal olyanok a Római Birodalomban, – ha nem is Thessalonikában, – akik ismerték testben Krisztust. Voltak, akik látták Krisztus elfogatását, elítéltetését, kínzását, kereszthalálát, tudták, hogy nem elaludt, hanem valóságosan meghalt.
Mi is meghalunk egyszer, mint ő, de közülünk senki sem fogja megjárni a halál olyan mélységeit, mint ő, mert ő éppen azért járta meg azt az utat, hogy minket megváltson bűneikből és az örök halálból, hogy nekünk elalvás legyen a halál. Krisztus áldozatát elfogadta az Atya és feltámasztotta őt, ezzel húsvét hajnalán Krisztus megtörte a halál hatalmát. Krisztus feltámadása az új élet garanciája. „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” (1Kor 15,20.) A feltámadás ideje e világba még nem érkezett el, de Krisztus, mint zsenge bizonyítja, hogy lesz számunkra is feltámadás. Úgy van, ahogy énekeljük: „Jézus, ki a sírban valál, Általad megholt a halál, Az élet pedig feltámadott, Mert szent tested el nem rothadott. Él a Jézus, a mi fejünk, Keresztyének, énekeljünk, Ülvén húsvét ünnepeket, Új győzedelmi éneket.” (347:1.)
Vizsgáljuk meg, hogy mit jelent az elalvás.
Először is megpihenést.
A földi életben még az öröm és a jólét is fárasztó, hát még a nyomorúság és az élet küzdelmei. Erre az életre szól az Úr üzenete az agg János apostol által a Mennyei Jelenések Könyvében: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.”(Jel 14,13b.)
Másodszor ez az elalvás az ige üzenete szerint megújulást eredményez.
Az egészséges testi alvás után kipihenten, testileg, szellemileg megújultan ébred az ember. Lefekszünk fáradtan, felébredünk új erőben. „Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.” (1Kor 15,42-44.)
Az álomból ugyanaz az ember serken fel, aki elaludt.
A feltámadás titkából azt tudjuk a Szentírásból, hogy az embernek halhatatlan lelket adott a Teremtő, saját lelkéből lehelt bele, úgymond lelket. A halál az érzéki, vagy mondhatnánk, a földi test hal meg, alszik el. az a test, ami betegségeket, szenvedést hordoz. A halhatatlan lélek azonban megőrzi az embernek Isten által adott személyiségét, megtisztítva, megváltva, betegségektől, szenvedésektől mentesen kerül a hívő ember az üdvösség honába Isten közelében, a feltámadás nagy ünnepi manifesztációjában. A feltámadott ember Isten új teremtése. Krisztus a biztosítéka annak, hogy csak átmenet a halál.
Végül tegyük fel a kérdést, hogy mi hasznunk van abból, ha tudjuk, hogy a keresztyén ember halála olyan, mint az elalvás?
Először is vígasztal.
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök. Mert, ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.”(1Thess 4,13-14.) A húsvéti üres sír üzenetével vigasztalta Pál apostol a thessalonikai keresztyéneket és ez a mi igazi vigasztalásunk is.
Másodszor felelősségtudatra ébreszt.
Pál apostol ezt a levelet olyan keresztyéneknek írta, akik közül sokan annyira átadták magukat a Krisztus közeli visszajövete várásának, hogy már nem is dolgoztak. Úgy gondolták, hogy rövidesen, akár hónapok, vagy néhány éven belül visszajön Krisztus, hogy újjá teremtse a világot és elkezdje dicsőséges uralkodását, addig pedig felélik vagyonukat, amire úgysem lesz szükségük. Pál óva intette őket az ilyen rajongó, hamis váradalomtól. Krisztus visszajövetelét egyedül az Atya Isten tudja, a keresztyének feladata az, hogy földi életük szabálya szerint magukat eltartva dolgozzanak, és úgy hirdessék Krisztus szabadítását. Keményen megintette a thessalonikaiakat és azt írta, hogy „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thess 3,10.)
Végül hitet támaszt az, ha tudjuk, hogy a hívő keresztyén ember halála olyan, mint az elalvás.
Ez a húsvéti üzenet hitet támaszt bennünk. Elismerjük, hogy a halállal szemben tehetetlenek vagyunk. Kihűlt holttestünket mások teszik a koporsóba. Megváltónk azonban legyőzte a hálált, felettünk is őrködik, halhatatlan lelkünket a mennyek országába viszi és feltámaszt a világ újjáteremtésének idején. „Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol: hol a te diadalmad? […] De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes Atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,54-8.)
Ámen
Dr. Csohány János
A kép forrása:
erdely.ma