II/1. TELJES E SZÉLES VILÁGON
A psalmust elvégezvén, imez HYMNUS kevetközik, melyben dicsérjük az Istent, és hálát adunk őnéki a Krisztusnak csodálatos megtestesüléséről, és őbenne a két természetnek egyesüléséről.
Mely hymnusnak Sedulius Presbyter a szerzője.
A solis ortus cardine, etc.
Komjáti Graduál, 210v old.
3/ A tiszta szűznek míhébe
Isten malasztja béméne,
és a szűzleány viselé,
kit azelőtt nem ismert vala.
4/ Szűznek tiszta míhe háza
gyorson Isten hajléka lőn,
és szeplőtelen fogadá
Isten Igéjéből szent Fiát.
5/ Ímé, szülé a szűzleány,
kit Gábriel meghirdete,
kit az anyjának míhében
János örülvén esmére.
6/ Szénán akara fekünni,
és az jászolt nem utálá,
és kicsin tejjel tartaték,
ki által élnek az madarak.
7/ Örül mennybéli sokaság,
és angyalok énekelnek:
megjelenék pásztoroknak
mi Pásztorunk és Teremtőnk.
8/ Dicsőség, Urunk, tenéked,
ki szűz anyától születél,
Atyával és Szentlélekkel
légyen örökkön örökké.
Úgy légyen.
Megjegyzések:
1/ Visszatéréses dallam-szerkezet (ABCAv), amelyben azonban hangsúlyt kap a visszatérés finom elkendőzésének az igénye is. Hiszen semmibe sem került volna az első sor negyedik szótagjára eső hajlítást a negyedik sor megfelelő helyén újra leírni, vagy a negyedik sor ötödik szótagján újra d-hangot kottázni.
2/ Hasonlóan finom egyensúly-helyzet figyelhető meg a melizmák eloszlásának tekintetében, amelyek, jóllehet teljesen szillabikus sor nincs, mégiscsak az egyébként (nyilván szintén nem véletlenül) magasabb tartományban járó második harmadik dallamsorban sűrűsödnek.
3/ Kiugróan hosszú: összesen tizenegy szótagot számlál a második versszak harmadik sora („Hogy a testet testvel szabadítaná”). A próbálgatás arról győz meg, hogy nem érdemes a növekmény aprózásával és szótagonkénti el-”potyogtatásával” kísérletezni. Jobb, ha egy bokorban esünk át rajta, rögtön a dallamsor legelején.
4/ Kilenc szótagból áll a negyedik verssor, a második, a harmadik, a negyedik és a hatodik versszakban (ami az eseteknek éppen-pont a fele). Legcélszerűbb az ötödik szótagra jutó f-hangot megduplázni, mind a négyszer („S ne vesztené, kiket teremte”, „Kit azelőtt nem ismert vala”, „Isten Igéjéből szent Fiát”, illetve „Ki által élnek az madarak”).
5/ A darab „Amen”-jét a középkorban így énekelték: rf-sfmr m. Amiből a következő református „Úgy légyen” nyerhető ki: rf-sfmr rm m.
Szöveg-magyarázatok:
1/ „Sedulius Presbyter” (teljes római nevén: Caelius Sedulius) valószínűleg a Kr. u. 5. század első felében, Itáliában élt, de nem tudni, hogy pontosabban mikor, hol, milyen körülmények között. Ha, mint Huszár Gál mondja, tényleg „presbyter” volt, akkor papi funkciót töltött be, és talán egy püspök bizalmas munkatársaként
szolgált.
2/ Sedulius prózában is, versben is termékeny volt. Élete fő művének egész biztosan „Carmen paschale” („Húsvéti ének”) című, hexameterben, öt könyvben megírott „hőskölteményét” tekintette, amelyben az üdvösség történetét adja elő, már a bűnbeeséstől kezdve, egészen Krisztus haláláig és feltámadásáig. De amikor a maga korában nyilván újszerűnek, frissnek számító ambrozián versformához nyúlt, akkor sem a liturgiára gondolt, hanem nagyobb lélegzetű, mondjuk, „kis-epikus” költeményeket alkotott, amelyekből azután az utókor hasította ki, amit karácsonyra, vagy például Vízkeresztre valónak talált („Heródes, dihös ellenség”). Igaz, ez csak azért volt lehetséges, mert az érintett részletekben valóban a megidézett ünnep szellemisége tükröződött.
3/ „…hirdessük: született Szűz Máriától” (első versszak): a költemény alapjául szolgáló fikció lényege az, hogy a dicséretre abban a pillanatban zendítünk rá, amikor Jézus Krisztus megszületéséről értesülünk.
4/„Emberi testet reá vőn” (második versszak): emberi testet vett magára.
5/ „Hogy a testet testvel szabadítaná” (második versszak): Ádám és Krisztus diagonális szembeállítása. Ami testben romlott el, testben kellett kijavítani (olvasandó: Rm 5:12-21).
6/ „Kit azelőtt nem ismert vala” (harmadik versszak): Lk 1:34 játékos, lírai idézete. Mária, aki „férfiat nem ismert”, „fiat hordozott”, „fiat szült”.
7/ „Kit Gábriel meghirdete” (ötödik versszak): tudniillik az angyali üdvözlet alkalmával, Lk 1:30-33.
8/ „János örülvén esmére” (ötödik versszak): Lk 1:41.
9/ „Szénán akara feküdni” (hatodik versszak): a Karácsony, ahogy az evangéliumok elénk tárják, a költő szerint Krisztus alázatosságának a részletekbe menő bizonyítéka, egészen Fil 2:6-8 szellemében. Ő „szolgai formát vett fel…, és megalázta magát”.
II/2. AZ ATYÁNAK ORSZÁGÁBÓL HYMNI DE NATIVITATE DOMINI
(HIMNUSZOK AZ ÚR SZÜLETÉSÉRŐL)
Spáczay Graduál, 17. old.
3/ Ennek azért énekeljönk, ezt dicsérje föld és az menny, ezt dicsérjék minden nyelvek, és minden hatalmasságok nagy felszóval magasztalják az Úr Istent örökké.
4/ Mert ím, eljött az Úr Jézus, kiről régen az próféták jövendőket mondottanak. Móizesnek ő törvénye áldozattal megjelenté, kit dicsérönk örökké.
5/ Téged mindenféle népek, vének, ifjak és gyermekek, és minden rendbéli népek egyenlő szóval vallanak, nagy örömmel és nagy vígan dicsérnek mind örökké.
6/ Néked, Krisztus, szent Atyáddal, vigasztaló Szentlélekkel, mindenható, egy Istennel, légyen örök dicsőség, hálaadás, birodalom és országlás örökké.
Úgy légyen.
Megjegyzések:
1/ Hatsoros verstani képlet, magyarul elvileg 5×8+7 szótagos sorokkal. Legközelebbi rokona a „Jer, hirdessük mi Urunknak / nagy dicső bajvívását” és a „Jer, dicsérjük, keresztyének”, az egyházi év két távoli pontjáról (Nagypéntekről, ill. a Szentháromság-vasárnap utáni időből).
2/ A képlet megvalósulása azonban nem mentes bizonyos szabálytalanságoktól. Kilenc szótagból áll például rögtön a legelső versszak harmadik sora („Nevezteték örök Istennek”). A korrekció lehetőségét az „örök” szó kínálja, a maga két rövid szótagjával, amelyek szinte hívják az a-hang megismétlését.
3/ Hasonló a helyzet a második versszak utolsó sorában, amely történetesen nem hét, hanem nyolc szótagból áll. Az elkerülhetetlenül szükségessé váló plusz hang a „-lő-” szótagra jutó hajlítás után csúsztatható oda a legfeltűnésmentesebben (ag-g).
4/ Figyelem, a negyedik versszak negyedik sorában („Móizesnek ő törvénye”) Móizes i-jére szükség van, hiszen, ha kihagyjuk (vagy helyette csak Mojzest mondunk), akkor nem kapunk nyolc szótagot!
5/ A középkorból örökölt „Amen”: rf-sfmr m. Az ebből tovább fejlesztett „Úgy légyen”, ha tetszik: rf-sfmr rm m. Az Öreg Graduálba, kotta-vonalak nélkül, fekete tintával, utólag beírt dallamrajz alapján: rmfsl sfmr m („somorjai Úgy légyen”, ld. a „Jer, hirdessük mi Urunknak / nagy dicső bajvívását” utáni 9/ szöveg-magyarázatot).
Szöveg-magyarázatok:
1/ „Corde natus ex Parentis / ante mund’ exordium” („Szívéből született az Atyának / a világ kezdete előtt”): így kezdődik a költemény latinul. Amiből rögtön az is kiolvasható, hogy eredetiben a nyolcas és a hetes sorok váltakozására épül (3(8+7).
2/ Szerzője Prudentius (teljes nevén: Aurelius Prudentius Clemens, 548-405), akit az utókor a legnagyobb ókori keresztyén költőnek tekint. Ő a hispán félsziget északi részén élte le az életét, talán a mai Zaragozában (vagy környékén), és nem püspök volt, még csak nem is pap, hanem állami tisztviselő, mégpedig magas rangú. Amikor 400 táján, már viszonylag öregen, a közélettől visszavonult, akkor fordult igen intenzíven a vallásos költészet felé.
Bár ezek szerint csak néhány évig volt aktív, az életműve impozáns. Változatos tematikájú és metrikájú, részben igen terjedelmes költemények sorát alkotta meg, többek között egész himnusz-ciklusokat. A „Corde natus ex Parentis” kezdetű karácsonyi himnuszt a Liber Cathemerinon (a Mindennapi himnuszok könyve) című sorozat kilencedik költeményének a versszakaiból állították össze, már Prudentius halála után, a liturgia szempontjai szerint.
3/ „Mindeneknek, kik voltanak” (első versszak): mindenki számára, aki valaha élt, valaha élni fog, ő az örök Isten, ő az üdvösség forrása.
4/ „Áldozattal megjelenté” (negyedik versszak): az újszövetségi áldozat ószövetségi gyökereivel kapcsolatban olvasandó: Zsid 9.
5/ A Karácsonyhoz kapcsolt himnuszok száma a 16-17. századi graduál könyvekben általában kicsi: a más szempontból majdnem mindig örvendetesen bőségesnek nevezhető Komjáti Graduálban például mindössze kettő. Vajon mi lehet ennek az oka?
Egyrészt talán az, hogy, bár a Karácsony igen nagy ünnep, nem tart sokáig, ami azt jelenti, hogy a hozzá rendelt liturgikus „nyersanyaggal” nem kell hosszú, nagy idő-felületet kitölteni.
Másrészt viszont nem ritkán karácsonyi összefüggésben jelennek meg máshonnan ismert darabok is, nyilván azzal a céllal, hogy a változatosság esetleg felmerülő szempontjai érvényesíthetők legyenek. Illusztráljuk ezt most a Spáczay Graduál karácsonyi himnuszainak a felsorakoztatásával:
Az Atyának országából (mint fent), Jövel, népeknek Megváltója („ad primam” jelzettel, hosszabb: nyolc versszakos, és rövidebb: öt versszakos változatban is), Istentől választott népek (mint fent, az adventi tételek között), Jer, dicsérjük, keresztyének („Commendatio amoris Dei”, azaz „Isten szerelmének ajánlása” címmel, „Urbs beata Jerusalem” nóta-jelzéssel, mint kötetünk utolsó harmadában, a Szentháromság-vasárnap utáni tételek között), megjegyzendő, hogy a bifunkcionalitás tartalmilag tökéletesen indokolt, hiszen „az Isten szerelme”: vezér-téma már Karácsonyban is, de az üdvtörténeti ünnepek során, Szentháromság vasárnapig, további részletezésen megy keresztül, Naptámadástul fogván (a „Teljes e széles világon”, más fordításban),
Teljes ez széles világon (mint fent), Atya Istentől születék („Hymnus alius Prudentii, Corde natus ex Parentis címfelirattal, más fordításban, a fenti dallam variánsára).
Ez így összesen nyolc karácsonyi himnusz.
Gyakorlatilag tehát: ha egy liturgikus kórus még… nincs kellőképpen otthon a stílusban, és lassan tanul, nyugodtan beérheti karácsonyra akár csak egy-két tétellel („Teljes ez széles világon” és/vagy „Jövel, népeknek Megváltója”, például). Ha viszont már előrébb jár, és szívesen „pusztít” többet, akkor az alternatív fordításokat leszámítva is a rendelkezésére áll nem kevesebb, mint öt különféle ünnepi lehetőség