„Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő reám tette jobbját, és így szólt:” (Mennyei Jelenések Könyve 1: 17)

**Ft. exc. Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Hajdúdorogi Főegyházmegye Püspöke**

Magyar Testvéreim!

Azt tapasztaltam, ahol nem Isten lakik, ott megszűnik az emlékezés, elkopik a nemzet. Azért imádkozunk, hogy emlékezzünk, és ott legyen szívünkben az Isten.
Holló László festőművész (1887. március 6. Kiskunfélegyháza – 1976. augusztus 14. Debrecen) Munkácsy Mihály géniusza és a világhírű nagybányai festőiskola egyik legragyogóbb örökségének méltó hordozójaként 40 nyarat töltött Tiszadadán 1928-1968, ahol Tízesztendős szolgálatunk alatt a régi barátok és modellek elmeséltek olyan titkokat, amelyeket a festmények legdrámaibb színei tudtak csak vissza adni.
A folyó Tisza kettős kanyarulatának szelíd íve, a hozzá vezető Temető út és a parókia kertje életre kelt a magyar világ legszentebb hagyományaival és fájó emlékeivel.

Így mesélte Holló Laci bácsi falusi jó embereinek lelkének mély drámáit, melyből születtek a csodák vásznain:
‡ „Áthallatszik Dadára északról a szemben lévő Taktaköz templomainak áldó csendülése, Tiszalök lerombolt és újjáépült templomának büszke keleti méltósága, a 700 esztendős Tiszadob templomának kazettás mitológiája az Andrássy-kastély szomszédságában a nyugvó nap teremtő tüzében.
A tavasszal letett palánta őszre vékás kosár káposztát adott, a szelíd csorda ontotta a tejet, a Tisza adta a halat és az akkor még iható folyó a vizet a fáradt vándornak.
A román Stefán ott ragadt 45 után, mélyen bólogatott és próbálta érteni a nagy-kalapos festő filozófiai mélységeit.
Igen, ebből a világból vitték el meghalni jó magyarjaink ezreit Isonzóhoz, majd a Donhoz, végül Szibériába.
Neveiket olvashatjuk emlékoszlopokon, emléktáblákon, szíveink hústábláin”
Mariska néni szép rendezett otthonában sírva ölelte át a művész karját, köszönve a Jó Istennek, hogy idevezényelte nyaranta festeni és mesélni, így könnyebb kicsit hordozni özvegységét, letűnt polgári világának halvány mását.

Kárpátia zenekar: Szibéria felé – Hallgassuk meg a dráma balladáját!

‡ „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő reám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai.
Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és ami történni fognak ezek után, a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet”
(Mennyei Jelenések Könyve 1:17-20)

Gyóni Géza: Hópelyhek II. – Olvassuk el a 33. születésnapján éhen halt békéscsabai theológus‑lángész káprázatos versét a szibériai lágerből!

Te vagy a fény, a szin, a dal nekem –
Terólad írom legszebb énekem!

De te ne tudd meg azt soha, soha,
Hogy tehozzád sír mindenik sora.

Csak hamva szálljon hozzád nesztelen,
Ilyen szerelmes, csöndes éjfelen.

Mikor a kinom éget végtelen –
A dalt szivemnek lángján égetem.

S neved az éjben százszor elrebegve
Hamvát rábizom az éji szelekre:

Vigyék tehozzád. Párnádon elöntve
Legyen veled örökre, mindörökre.

S legyen rajt álmod tiszta, hófehér,
Mint a halott dal, mely szivedhez ér.

‡ A Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája Ft. exc. Kocsis Fülöp Püspök Úr meglátogatta a 79 éve földi pokollá tett Voronyezs-melletti Don-kanyart, hol történelmünk legdrámaibb tragédiáját szenvedte el a MAGYAR KIRÁLYI 2. HONVÉD HADSEREG 207.500 fős közössége.
Püspök Úr visszaemlékezése: „Különösen drámai volt a térdig érő hóban és kíméletlen hideg szélben a Don kanyarulata fölött állva szemlélni a január 12-ei szovjet áttörés helyszínét, de a nap legmeghatóbb lelki élményét a sok ezer magyar földi maradványait őrző rudkinói központi temetőben, sűrű hóesésben végzett panachida (halottak lelki üdvéért végzett szertartás) jelentette.
Minden halotti emlékezés megérinti az embert, de itt, a hazájuktól távol, értelmetlenül meghalt magyar honvédek és munkaszolgálatosok tömegsírjánál különösen is összeszorult a szívünk.”
A szertartás végeztével négy torokból szállt a magasra az orosz hómezőn a Magyar Himnusz!

Salvatore Adamo: Hull a hó – Isten szerint élve így áldás tud lenni a fehér csoda!

Makám-Cseh Tamás: A Don kanyar felől – A bűn zsoldja a halál, mely nem az Isten akarata!

‡ A megdicsőült Krisztus megbízást ad Szent János apostolnak a könyv megírására. Megsemmisitő erő, fény, szeretet árad az Úrból.
Nem túlzó ha azt olvassuk, hogy szinte holttá vált az apostol. De a porszem ember a Világ Megváltója előtt mi mást is tehetne?
Az Úr magáról öt dolgot mond:

ÖRÖKKÉVALÓ, MEGHALT, FELTÁMADOTT, URALKODIK, KEZÉBEN VANNAK A POKOLNAK ÉS HALÁLNAK KULCSAI

Kárpátia zenekar: Hősök – Tízezrek, köztük akik szeretteink voltak, mint az én anyai NAGYAPÁM, akiről őrzünk egy 10 oldalas orosz nyelvű jelentést!

‡ Krisztus Urunk adja ki a parancsot szemtől-szembe: ÍRD MEG!
A feleletet megadja az egész mű tagolása: amiket láttál, amik vannak, és amik történni fognak ezek után!

‡ Ft. Prof. Dr. Dr. Csohány János theologiai professzor, egykori Kedves Tanárom újra megajándékozott bennünket egy Doni-tragédiáról szóló emlékbeszédével.
Köszönjük szépen Professzor Úrnak tanítását, melyben példát ad számunkra hazafiúi szeretetből!

Emlékbeszéd a 2. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának évfordulóján,

2007. január 12-én, Debrecenben a Honvédtemető mauzoleumában

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Hősökre emlékezünk ma, azokra a magyar honvédekre, akik a Don-folyó mellett 1943. január 12-én kezdődött szovjet támadás hősei és áldozatai voltak. Német követelésre küldte ki a magyar kormány az előző évben 2. Magyar Hadsereget. Többhónapos előnyomulás után érték el a Don vonalát. Közben súlyos harcokra is sor került. A legsúlyosabb harcokat azonban a Donnál vívták különösen két helyen, Uriv és Scsucsje helységek térségében, ahol a keletre kikanyarodott folyót nem sikerült elérniük. Heves harcokkal a szovjet katonák e hídfőkben megvetették a lábukat. Ez a két hídfő lett a januári szovjet támadás kiindulási pontja.

Voronyezs városától délre mintegy 200 km-es arcvonalszakasz volt a magyar katonák védelmi vonala. Folyamvédelemre rendezkedtek be ők is és a szemben állá szovjetek is. Az élőerő nagyjából egyenlő volt mindkét részről, de nehézfegyverekkel és páncélosokkal a szovjetek fölényben voltak. A szovjet felderítés tudta, hogy a magyar erők nem készülnek januárban támadásra, a magyar vezérkar pedig azt, hogy a szovjetek igen. A szovjet támadás előtt szerette volna a magyar hadvezetőség a harcoló egységeket lecserélni. Több tízezer katona érkezett Magyarországról felváltásra. Ezek századonként 30 puskával rendelkeztek. A terv szerint a felváltáskor a leváltottak kézifegyvereit is átvette volna a váltás. Ugyanez volt a helyzet a téli ruházattal is. Rosszul értelmezett kincstári takarékosság okából a fronton lévő meleg ruhakészleteket nem adták ki a csapatoknak. A felváltásra várók gyengült fizikai állapotban voltak, mert német élelmezést kaptak, ami nem fedezte tápanyagszükségletüket. A felváltásra érkezett egységek négyhetes harctéri kiképzés után foglalták volna el helyüket. Harctéri tapasztalatuk hiánya is csökkentette harcértéküket.

Az időjárás 1943. január 10. előtt szokatlanul enyhe volt, napközben olvadt, január 11. után viszont az idő egyre hidegebbre fordult. Január 12-ére éjjel a –15 fokot is elérte, a további napokban egyre süllyedt a hőmérő higanyszála, a hónap végére az éjszakai –40 fokot is elérte. A magyar fegyverek – 15 fok alatt akadoztak, -24 fok alatt a fagyálló zsírral kezeltek is befagytak. A lovakat , gépjárműveket hátrább kellett vonni. Az első lépcső állománya elvesztette mozgásképességét.

1943. január 12-én hajnalban az urivi hídfőnél indult meg a szovjet támadás. Koncentráltan ezt az egy pontot támadták, amit sorozatosan visszavertek, sőt ellentámadásokkal a honvédek még vissza is tudták venni eleinte az elvesztett állásokat. Aztán fokozatosan felmorzsolódtak a védők erői. Voltak sikeres kitöréseik. Az áttört szovjet erők ékei elkanyarodtak északra és délre.

Január 14-én reggel indult meg a támadás a scsucsjei hídfőből, ahol a magyar állások egy részében a csapatok felváltása zajlott. Az ellenállás itt sem maradt el, de itt hamarabb megtörték azt. A felváltásra érkezett alakulatok fegyvertelen és harci tapasztalattal nem rendelkező tömegei zavart, helyenként pánikot okoztak. A szovjet áttörés átkaroló ékei onnan is elindultak északra és délre. A magyar arcvonalhoz délen csatlakozó olasz egységek is támadást kaptak és nem tudtak ellenállni, a magyar szárny ott is védtelen lett. Súlyos harcok, súlyos veszteségek következtek. A nehézfegyverzet mozdíthatatlanul odaveszett. A csekélyszámú magyar páncélost nem tudták beindítani. Hetekig tartó visszavonulás, hősies utóvédharc, számos sikeres kitörés következett. A magyar katona bizonyította bátorságát. A németek viszont szövetségeshez méltatlan viselkedést tanúsítottak. A magyar csapatokat hátvédnek használták, máskor megfosztották maradék járműveiktől. A sebesültek jelentős része megfagyott, aki elvesztette kucsmáját arra is a fagyhalál várt. Az éhezésben, menetelésben, alváshiányban, a szüntelen hidegben elgyötört emberek túlélési esélye kevés volt. 1943. április 6-án, a harctérről kivonva a következő mérleget mutatta a 2. Magyar Hadsereg személyi állománya: 108 318 fő, addigra hazaszállítottak 28 044 sebesültet, tehát 136 318 honvéd élte túl a vereséget az 1943. január 1-i 204 334 fős állományból. Hadifogságba esett 26 000, elesett és megfagyott (eltűnt) 42 000 honvéd. Vereséget szenvedett, de becsületét megtartotta ez a hadsereg.

Szovjet hadászati szempontból nem volt teljes a győzelem. A Vörös Hadsereg bekeríteni és megsemmisíteni akarta a 2. Magyar Hadsereget, amint Sztálingrádnál tette a 6. német hadsereggel. Ez nem sikerült. A magyar hadsereg személyi állományának kétharmada kicsúszott a markából. A nagy hó, a hideg az ellátási nehézségek a szovjeteket is akadályozta. Nagy veszteségeket szenvedtek ők is. Ha nyáron történt volna mindez, akkor minden bizonnyal sikeresebb lett volna a szovjet hadművelet. E gondolatok jegyében tisztelegjünk hőseink emléke előtt, és helyezzük el a kegyelet virágait.

Dr. Csohány János

Ady Endre: Mesélj a csendről – Olvassuk el a vers léten túli üzenetét Isten zsámolyától!

Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.

Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang; milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan?
Milyen a békesség, az öröm; milyen, ha valaki ezt mondja: “Köszönöm?”
Milyen vagy te? S milyen az életed? Valóban fény van a felhők felett?

Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.

Milyen az, mikor a Harag lehajtja fejét, s a Bocsánat fényre jön, elhagyva rejtekét?
Milyen az, ha én is lehajtom fejem, mert rám zuhant a világ?, megölt a küzdelem?
S amikor meleg kéz simogat, nem csizmás láb tiporja valóvá álmomat – milyen az?…

Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.

Milyen a mosoly, milyen a nevetés; milyen az, mikor mindez sohasem kevés?
Milyen, ha elém jön a Vég, ha elfogyott az Élet, s mindenből elég?
Milyen lesz ott, mire azt mondtad: Haza, túl a Tündérkapun; ez lesz a Tündérek otthona? Csend lesz ott, s hangtalan szavak? Lesz-e sok, őrült, táncos pillanat? – Veled.
S meddig tart ott az életünk? – Kedvesem, oda mikor megyünk?

Mesélj a csendről, Kedvesem,
Mert bennem üvöltés van és félelem.

Mesélj, még itt a földön! – de ne szólj!, hallom így is én; Csak maradj itt velem, s gyere felém! Védj meg, mert gyermek vagyok. Takarj be éj-hajaddal, add nekem illatod…
Add nekem magad, s én odaadom életem – …

Akkor az üvöltés csenddé válik és békévé a félelem!

Mesélj a csendről, Kedvesem.
Mert bennem üvöltés van és félelem.

‡ A hét gyülekezet a teljesség száma, csillag, gyertyatartó, angyalok, akikre bízta őrzését.
‡ Látva, hallva az igaz szenvedését és értelmetlen halálát, kérdezzük: Hol van Isten ilyenkor? Választ maga adja meg: mutatja sebhelyes kezeit, átszúrt oldalát, síró Lelkét!

Juhász Gyula: Epilógus – Olvassuk el a premontrei költő szenvedő hitvallását

A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!