János evangéliuma 6. fejezet 63-64. versei
63, A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64, De vannak némelyek köztetek, a kik nem hisznek
Dr. Gyökössy Endre elbeszélése:
Amikor a semmi – van
Sokáig ült magába roskadva. Mikor feltekintett, valahová messze, barátja mögé nézett, úgy mondta ki:
– Rettenetes élményem volt.
– ?
– Fent ültem a Gellérthegyen, egy eldugott padon. Ritka, szabad délutánom volt, friss levegő után vágytam. Néztem a párába merült várost. Gondolattalanul bámultam a mélybe. Akkor hirtelen találkoztam a semmivel…
– Mivel?
– A semmivel.
– És hol találkoztál vele?
– Önmagamban. Egy pillanatig befelé néztem és semmi nem volt bennem. Illetve a semmi volt bennem.
– Először találkoztál vele?
– Nem. Csak először tudatosult, először adtam neki nevet.
– És azelőtt?
– Anyám temetésén. Szerettem anyámat… Ott álltam a nyitott sír előtt és nem éreztem semmit… Érted? Semmit se éreztem… Rettenetes volt… Sírni akartam és nem tudtam… a koporsóján döngött a föld… és akkor sem éreztem semmit. Otthon sem, aztán sem.
– Volt még ilyen élményed?
– A feleségem betegágyánál. Majdnem menthetetlen volt. Vérátömlesztést és infúziót kapott. Csak a gumicsöveket láttam, s hogy csapzott a haja és cserepes a szája. És csak a kórházszagot éreztem, émelygést. Alig vártam, hogy leteljen a látogatási idő és kint legyek. Közben arra gondoltam: ha meghalna… És nem éreztem semmit. Akkor este a tv-t bámultam, agyonbombázott falvakat láttam, gyötrött gyerekarcokat, elkínzott asszonyokat, utána egy repülőroncsot, mellette letakart halottakat – és ettem. Éhesen, nyugodtan, egykedvűen – és nem éreztem semmit. Ez is ott jutott eszembe a Gellérthegyen. Az is, hogy legalább tíz éve nem sírtam. Semmin se sírtam. Nem Jézus mond valamit a boldog sírókról?
– Ő. „Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.” (Máté 5,4.)
– Valóban boldogok lehetnek, akik még sírni tudnak, mert őket meg lehet vigasztalni. Engem már nem lehet. Elsivatagosodtam…
– Mi történt veled? Más voltál…
– Más. Minden áron, és mindenütt győzni akartam, ezért kiirtottam érzéseimet és győztem sokszor, sokféleképpen, de elfelejtettem érezni. Lassan minden hidegen hagyott.
– Csak a halottat hagy minden hidegen.
– Tudom.
– Győzöd még?
– Sírni szeretnék. És szeretni szeretnék. Évek óta szimpátia-rabló vagyok. Gyűjtöm a hasznos emberek szimpátiáját, mint a pénzt, de nem szeretek senkit, már magamat sem.
– Tudod mit csinálnak a beduinok a sivatagban homokvihar után?
– ?
– Kitisztítják a forrást, mert számukra az az élet. Ez az első tennivalójuk. Ki kellene ásnod könyveid halmaza mögül a forrást.
– A Bibliára gondolsz?
– Arra.
– Nagyon régen nem volt a kezemben. Pedig az evangéliumokat szerettem. Jánosét különösen.
– Akkor olvasd Jánost. A sivatagot öntözni kell, ha oázist akarsz.
– Elölről lehet kezdeni a hívő életet?
– Mindenkinek minden nap elölről kell kezdenie.
– És ha elbukom?
– Nem mindegy, hogy oázisban esel el, vagy sivatagban buksz fel.
– Te is minden nap elölről kezded?
– Én is -, Jánosról ne felejtkezz el! Isten veled.
– Veled is. Gondolj rám.
– Gondolok.
1. zsoltár: Mint a szép híves patakra…
Áldás, békesség!
A kép forrása:
hazankert.hu