Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 23. részének 1-22. versei.
1 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz:
2 Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek.
3 Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak.
4 Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani.
5 Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat;
6 a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni;
7 szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.
8 De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
9 Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.
10 Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.
11 Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! 12 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.
14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.
* 15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.
16 Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü.
17 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?
18 Ezt is mondjátok: Ha valaki az oltárra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü.
19 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?
20 Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van.
21 Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakozik.
22 Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónusára esküszik, és arra is, aki azon ül.
(3) „…nem azt teszik, amit mondanak.” (Máté 23,1–22)
Steinbach József Püspök úr igemagyarázata
JÉZUS BESZÉDE AZ ÍRÁSTUDÓK ÉS A FARIZEUSOK ELLEN – I.
– 1. Isten törvénye jó, mert Isten rendjét, ezért az emberi élet kiteljesedését szolgálja. Isten törvénye Isten dicsőségére és az ember javára van. Az írástudók és a farizeusok mondanivalója fontos, hiszen ők Isten törvényének illetékes és hivatalos magyarázói voltak. Jézus hangsúlyozza, hogy Isten törvényét meg kell tartani, ezért amit az írástudók és farizeusok mondanak, az nélkülözhetetlen (1–2).
– 3. Az írástudók és a farizeusok azonban csak mondják az Isten törvényét, de nem aszerint cselekszenek! Ez a mi életünk nagy nyomorúsága is! Mondani még mondjuk, de nem aszerint élünk (3). Manapság annyival lett nagyobb és halálosabb ez a nyomorúságunk, hogy ma már mondani sem mondjuk elég határozottan, illetve hangunk sokakhoz nem jut el. Alig mondjuk, nem is éljük; ha pedig mondjuk, akkor rosszul mondjuk – mint az akkori írástudók –, mert nem az Írás lényegét hirdetjük, nem az Isten életet megtartani akaró szándékát és az ebből következő rend szépségét hangsúlyozzuk; hanem képmutatóan kegyesen különbnek mutatjuk magunkat társainknál, miközben másokat érthetetlen beszédekkel és elhordozhatatlan terhekkel fárasztunk (4–11). Lehetne sorolni, minden belemagyarázás nélkül aktualizálni Jézus szavait…
– 4. A „vallás” fontos, ha Isten életet megtartó szándékát képviseli, és annak rendjéhez igazodik, valamint másokat is arra int. Jézus azonban túlmutat a „valláson”, mint rituális, kulturális és erkölcsrendészeti képződményen. Jézus feddő beszéde rámutat az ember farizeusian hitetlen, vagy manapság szekularizáltan hitetlen voltára; és arra, hogy az ember megváltásra, újjászületésre szorul; vezető és vezetett egyaránt, akkor és ma is! Csak megváltott emberként tudjuk evangéliumként hirdetni, és a magunk helyén töredékesen megélni, az Isten törvényét.
274. dicséret: Ki Istenének átad mindent:
Áldás, békesség! Hegedűs Lóránt
A képek forrásai:
hvg.hu