Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 4. részének 19-30. versei:
19, Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20, A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21, Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22,Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23, De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul.
24, Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25, Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik): mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26, Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27, Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28, Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29, Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30, Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Ősi vallási ellentétek
Amikor Jézus a samáriai asszony életének fájó sebeihez nyúl, az, hogy másra terelje a szót, ősi vallási vitakérdéseket vet fel. Régi “atyáktól” átöröklött ilyen viták ellentéteit magukban hordják még késő utódok is, ha már egyébként Isten dolgairól régen megfeledkeztek is. Már csak az érdekli talán őket, ami külső formák kérdése. De arról szívesen elbeszélgetnek, csakhogy kitérjenek a lényeges kérdés elől! (19-20)
Jézus maga sem tagadja az ősi ellentétek jelentőségét. Azok a vallási formák, amelyek közt az Ő népe élt, Istennek olyan ajándékait foglalták magukban, amilyenekben más nép nem részesült. Nekik adatott meg, hogy Istent ismerhették és az üdvösség reménységében élhettek, másoknak akkor még nem. Évszázados válaszfalak mögött drága történeti örökségek rejtőzhetnek, s azok megbecsülendők! (22)
De végül is kitűnik, hogy Jézus szerint az ilyen évszázados elkülönülések és ellentétek csak átmeneti jelentőségűek. Mert az Isten imádásának örökre érvényes feltételei olyanok, hogy a válaszfalakon innen is, túlnan is egyaránt meglehetnek.
Isten senkitől sem kérdi: kik közül való, milyen formák közt, hol, hogyan akarja Őt imádni? Csak azt nézi: lélekből jövő és igaz-e az imádat? Ehhez igazodjunk mi is! (23-24)
Egy lélek fordulása
“Én vagyok az, aki veled beszélek.” Része lehetett ennek az egyszerű asszonynak a legnagyobb felfedezésben, ami embert érhet. Megjelentette magát neki a Krisztus. Akire régtől fogva várt a világ, itt volt most előtte. S aki az imént csak fáradt, szomjas vándornak látszott, elárulta neki a titkot: Őbenne minden reménység és óhaj beteljesül! Velem is beszélj így, Uram, hogy titkodat megismerhessem! (25-26)
“Otthagyá azért az asszony a vedret…” Megtalálta a legfontosabb dolgot, amit ember ebben az életben elnyerhet. Meg kellett osztania a maga csodálatos felfedezésének örömét másokkal! Ehhez képest mellékessé vált minden egyéb dolga. Várhatott minden más, ez előbbrevaló volt! Jaj, de sokfélét elébe szoktam helyezni ennek a legfontosabb feladatomnak, míg végre ezt hagyom ott elvégezetlenül! (28)
“Megmonda nekem mindent, amit cselekedtem.” Megtanulta ez az asszony a legnehezebb leckét, amin ember áteshetik az életben: nem titkolja már, hogy vol titkolni valója! Leleplezett bűnösnek vallja magát a Jézussal való találkozása óta. Magát elítéli azért, hogy Jézust dicsőíthesse. Amíg ilyen alázatos, őszinte vallástételre nem vagyok hajlandó, hogyan adhatnám hírül másoknak Jézus nagyságát? (29-30)
467. dicséret: Mily jó, ha bűntől már szabad…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu