Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 6. részének 5. verse:
Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!
Oswald Chambers gondolatai:
Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul. Könnyen kimondja az ember: „Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok”, de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: „én ez és ez vagyok.” Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható. Isten először erről a bizonyos bűnről győz meg minket, amire a Szentlélek mutatott rá; ha ezen a ponton engedjük, hogy meggyőzzön, Ő tovább vezet minket és megmutatja lent, szívünk mélyén szörnyű hajlamunkat a bűnre. Ezen az úton vezet Isten minket mindig, amikor tudatosan az Ő jelenlétében vagyunk.
A bűn összpontosulásának ez a megtapasztalása a legnagyobb és legkisebb szentben éppolyan igaz, mint a legnagyobb és a legkisebb bűnösben. Amikor valaki a tapasztalat létrájának legalsó fokán van, talán ezt mondja: „Nem tudom, hol tértem rossz útra”; de Isten Szelleme rá fog mutatni valamilyen határozott dologra. Az Úr szentségének meglátása Ézsaiásra úgy hatott, hogy tudatára ébredt, milyen tisztátalan ajkú. „És illette számat (az eleven szénnel) és mondta: Íme, ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett” (7). Ott kellett a tűznek megtisztítani őt, ahol bűne összpontosult.
207. dicséret: Seregeknek hatalmas nagy királya…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu