Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 19. részének 10. verse:
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa a mi elveszett.
John R. W. Stott gondolatai: (Hinni Jézusban: Isten cselekedett – részlet)
A keresztyén örömhír nem korlátozódik arra a kijelentésre, hogy Isten szólt, hanem még ennél is tovább megy: Isten cselekedett! Istennek ez a kettős kezdeményező lépést az ember szükségének kettős jellege miatt kellett megtenni. Ugyanis nemcsak tudatlanok vagyunk, hanem bűnösök is. Ezért nem volt elég, hogy Isten mindössze kijelentse önmagát, és így eloszlassa tudatlanságunkat. Tennie is kellett valamit azért, hogy megszabadítson bűneinkből. Az ószövetségi időkben egy népet választott magának. Ábrahámot kihívta a káldeai Urból, leszármazottait néppé formálta, és kiszabadította az egyiptomi rabszolgaságból. A Sínai hegynél szövetségre lépett velük, átvitte őket a pusztaságon keresztül az ígéret földjére, vezette és tanította őket. Mindez azonban csak előkészület volt a Krisztusban való nagyobb szabadításra. Az embernek nem arra volt a legnagyobb szüksége, hogy megszabaduljon az egyiptomi rabszolgaságból, vagy a babiloni számüzetésből, hanem arra, hogy megszabaduljon a bűnből! Krisztus jövetelének ez volt a fő célja. Mint Megváltó, Szabadító jött közénk:
„… nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Máté 1,21)
Ő volt az a Pásztor, akinek hiányzott az egyetlen elveszett juh, és addig ment utána, amíg meg nem találta.
A keresztyénség a megváltás vallása. Nincsen a világon még egy olyan vallás, amely azt az üzenetet tolmácsolná, hogy Isten úgy szerette az elveszett bűnösöket, hogy eljött és meghalt értük.
306. dicséret: Kegyes lelkek, az Urat dicsérjétek…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu