Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei, 15. rész, 36-41. és 16. rész 1-10. versei
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 16. részének 10. verse:
A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Antiókhiából újra útnak indul Pál és Barnabás, hogy meglátogassák a testvéreket ott, ahol már hirdették az Úr igéjét. Hová is vágyakozik vissza Pál? Ikóniumba, Lisztrába, Derbébe. De hát itt üldözték őket, megkövezték, szemétdombra dobták, itt a vérük folyt! Ide mennek vissza? Igen, mert a Lélek erre indítja őket.
Amikor ezt az igerészt elolvastam, nagyon komoly önvizsgálatot tartottam, és megvallottam: – Uram, nem is tudom miféle ösztökével kellene noszogatnod, hogy visszatérjek oda, ahol engem nem is tettleg, csak szóval megbántottak, megsértettek! – Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer-egyszer már sikerült, de határozottan erőt kellett vennem magamon. – Ám ahol megköveztek, halálomra törtek, életemet akarták elvenni: oda bizony nem mennék! Annál én gyávább ember vagyok, Uram.
Milyen nagy a Krisztus ebben a kicsi Pálban! Ő megy. Nem is Pál megy, hanem Jézus. Pál teste Jézus temploma, így nem Pál megy, hanem Jézus temploma.
A cél nemes, de történik valami, amire azt mondhatnánk: nem éppen a Bibliába való; feszültség támad Márk miatt a két apostol között – kettészakad a misszió. És azért mégis, mennyire Isten Szentlelke van velük! A misszió folytatódik – és most már két irányba, kétszeres hatásfokkal. Az Úristen megdupláztatta a missziót a meghasonlást támasztó ördöggel! Nem csodálatos? Isten Szentlelke a pörölést is Isten országa javára tudja felhasználni. (De erre nem biztatok senkit; ne kísértsük az Urat!)
A missziói út következő része is különösen alakul. Mintha „bekerítené” őket Isten Szentlelke. Mintha mindenütt falba ütköznének. Menjünk erre – nem lehet! Arra akarunk tovább indulni – nem megy. Amikor Pál és Timóteus látják a becsapódó ajtókat; könyörögnek: Uram, mutasd meg merre! És Isten látomásban utat mutat! „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” (ApCsel 16,9). Ekkor hirtelen felébred Pál és ráébred: Ezért nem mehetek én a Fekete-tenger és Ázsia felé! Vár minket egy macedón férfi.
Nagyon lényeges: „A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni…” (16,10).
Azonnal! nem holnapután, nem egy hét múlva. Azonnal! Tüstént! Azonnal, tüstént kell cselekednünk, különösen akkor, ha a szívünk mélyén szinte gyötrődve érezzük, hogy ez üzenet! Ahogy Pál és Timóteus hallotta: Menjetek! És ők mentek, tüstént mentek.
434. dicséret: Vezess Jézusunk…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu