Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Lukács evangéliuma 18. részének 9-14. versei
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 18. részének 13. verse:
A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Nagy Lajos lelkipásztor (Mckeesport, Pennsylvania) gondolatai:
A farizeus és a vámszedő példázata felel arra a kérdésre: hogyan álljak én az Isten színe elé? Ebből a példázatból megtudjuk; mi az imádság és még arra is feleletet találunk, hogí kik járulhatnak igazán az Úr asztalához.
Elképzelem, hogy amikor Jézus elmondotta ezt a példázatot, megdöbbentette hallgatóságát. Ma is megdöbbentene mindenkit, ha egy templomi gyülekezetnek kijelentené a lelkipásztor, hogy ma pedig az Úristen csak a bűnös emberek imádságát hallgatta meg és a jó és igaz emberek imádsága visszahullott az égről, mint bezárt téli ablakról a fényre szálló madár; tört szárnyakkal. Jézus kiválaszt egyet a zsidóság közül, egy vezető embert, akit ha nemzeti és egyházi szempontból néztek, azt felelték rá, hogy ez egy tökéletes ember; ez egy farizeus. Azután melléje állított egy lenézett, gyűlölt embert, akivel az igaz zsidók nem álltak szóba; ez az ember egy publikánus, magyarul vámszedő volt. Micsoda vakmerőség összehasonlítani ezt az összehasonlíthatatlant; egy farizeust és egy vámszedőt. Ez az összehasonlítás a zsidó nemzeti és vallásos érzést sérti: ez bűn a zsidóság ellen. El tudom képzelni, hogy Jézus mosolygott magában, amikor döbbenetükre megtette ezt a lehetetlen és megengedhetetlen összehasonlítást.
Jézus szeretett tanítani az ellentétek kiemelésével. Jézus az imádságok ismerőse, hiszen minden imádságot Ő visz az Atyához. Most két imádságot mond el. Nem tudom, hogy ott a jeruzsálemi templomban hallgatta mindkét ember imáját, vagy előbb a mennyben. Mindegy. Jézus tudott erről a két imádságról, jól emlékezett rájuk, és most elismétli. Mindkettő imádság, mindkettő a templomban hangzott el. A két imádkozó egyszerre mondta el az imát és a két ima közül az egyik sohasem érte el az eget, a másik pedig megnyitja a kegyelem ajtaját. Hát nem csodálatos, hogy egy bűntelen, tökéletes ember imádkozik a templomban és imádságára nem jön válasz? Hát nem érthetetlen, hogy egy nagyon bűnös ember imádkozik és az egek megnyílnak, az angyalok örülnek ennek az imádságnak. Miért? A feleletet az imádság tartalmában találjuk meg. Az imádságban magunkat adjuk. Hadd halljam meg imádságodat, és megmondom ki vagy. A példázat nagy tanítása az, hogy akinek Istenre van szüksége, csak az tud imádkozni. Az igazi imádság a lélek sírása Isten után.
449. dicséret: Jézus, vígasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu