Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol korintusiaknak írt második levele 1. részének 3-4. versei:
3, Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
4, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
Billy Graham lelkipásztor gondolatai:
Hányszor botlottál meg, mikor gyermek voltál, vagy megsértetted a lábadat, vagy elvágtad a kezedet, és akkor oda rohanva édesanyád karjaiba, elzokogtad fájdalmadat? Szeretettel, gyöngéden simogatva megcsókolta a sebet, kaptál tőle egy „speciális gyógyító varázslatot”, és te mentél tovább utadra félig gyógyultan és egészen megvigasztalva. A szeretet és az együttérzés erősebb gyógyszer az emberek által készített balzsamnál vagy kenőcsnél.
Igen, amikor meghal az, akit szerettünk, természetes dolog a veszteség-érzés, sőt egy mély magány. Ez nem szükségszerűen tűnik el egyik napról a másikra. De még akkor is, amikor a kifosztottság fájdalmát a legerősebben érezzük, ugyanakkor annál inkább érezhetjük Krisztus gyöngéd, szerető jelenlétét. Krisztus, aki egyedül szenvedett a kereszten, s elszenvedte a halált és pokolt a mi üdvösségünkért – tudja, hogy mi a szenvedés, és mi az elhagyatottság. És mivel tudja ezt, képes vigasztalni bennünket jelenlétével.
Így tehát van áldás a szomorúság közepette is. A szenvedésből és a veszteségből Isten ereje és szeretete új gazdagságban árad felénk.
449. dicséret: Jézus , vígasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu