Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 40. részének 28-31. versei:
28, Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.
29, Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
30, Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.
31, De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.
Oswald Chambers gondolatai:
Akkor merülünk ki, ha életerőink elhasználódtak. A szellemi kimerültség nem a bűn, hanem a szolgálat következménye. Hogy kimerülsz-e vagy sem, az attól függ, honnan meríted az utánpótlást. Jézus azt mondta Péternek: “Legeltesd az én juhaimat”, mégsem adott neki takarmányt és legelőt. Megtört kenyérré és kiöntött borrá lenni azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell a lelkek táplálékává lennünk mindaddig, amíg meg nem tanulnak Istenből táplálkozni. Hagyd, hogy merítsenek ki utolsó cseppig, de legyen gondod a szükséges erő-utánpótlásra, különben kimerült leszel. Míg mások meg nem tanulnak egyenesen Jézus Krisztus életéből meríteni, addig rajtad keresztül merítenek belőle. A szó szoros értelmében “kiszívnak”, ha még nem tudnak Istenből táplálkozni. Istennek tartozunk vele, hogy bárányaiért és juhaiért úgy adjuk oda erőnk legjavát, mintha neki magának adnánk.
Kimerültségbe vitt az út, amelyen Istennek szolgáltál eddig? Ha igen, akkor kutasd át hajlamaidat: mi indított a szolgálatra? Az emberek iránti együttérzésed-e, vagy Jézus Krisztus váltsága? Újra meg újra nézzél vonzalmaid mélyére és gondold meg, honnan meríted az erőt? Nincs jogod azt mondani: “Uram, úgy ki vagyok merülve!” Azért váltott meg és szentelt meg, hogy kimeríthessen. Légy kimerítve Isten számára, de legyen gondod arra, hogy erő-tartalékod is Istenben legyen. “Minden forrásaim tebenned vannak” (Zsoltárok Könyve 87,7.)
87. zsoltár: Az Úr Isten az ő lakó hajlékát…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu