Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 6. verse:
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra: mert ők megelégíttetnek.
John R.W. Stott lelkipásztor gondolatai:
Isten azokat az éhezőket és azokat a szomjazókat elégíti meg, akik „az igazságra” „éheznek és szomjaznak”. Ez a lelki éhség jellemzi Isten népét, melynek tagjai nem anyagi, hanem lelki természetű javakra áhítoznak. A keresztyének nem hasonlítanak a pogányokra, akik teljesen elmerülnek az anyagi javak hajszolásában, az ő céljuk az, hogy Isten országát és igazságát keressék. Ezen erkölcsi igazságosság alatt az Istennek tetsző magatartást értjük. Jézus ezt a keresztyén igazságosságot állítja szembe az írástudók igazságosságával (20. vers). Míg ez utóbbi nem több, mint a törvények külsőséges betartása, addig az előbbi a szív, az értelem és a gondolat belső igazságérzete. Ez az tehát, amit éheznünk és szomjaznunk kell.
Téves azonban az a feltevés, miszerint az igazságosság bibliai fogalma csupán az Istennel való helyes kapcsolatot és az igaz erkölcsöt, beleértve a mások iránt tanúsított helyes magatartást jelentené. A Biblia felfogása szerint az igazságosság nem csupán az egyénre korlátozódik, hanem társadalmi tartalmat is hordoz. A társadalmi igazságosságnak pedig, mint azt a törvényből és a prófétáktól tudjuk, ki kell terjednie a polgári jogok érvényesítésére, a kizsákmányolás és az elnyomás megakadályozására, a bírósági igazságszolgáltatásra, az üzleti vállalkozások tisztaságára és az otthon, a család jogainak védelmére is. Tehát a keresztyéneknek vágyakozniuk kell arra, hogy az egész emberiség igazságban éljen, mert ez kedves és igazságos Istennek.
Luther a tőle megszokott nyersességgel így ír erről: „Nem azt a parancsolatot kaptátok, hogy térden csúszkáljatok egy sarokban vagy egy magányos helyen, hanem, hogy rohanjatok ki onnan, ha ott voltatok, és szánjátok oda kezeteket, lábatokat és egész testeteket, hogy megtegyetek és elvégezzetek mindent, amit meg kell tennetek és amit megtehettek!” Majd így folytatja: „Mi azt a parancsot kaptuk, hogy olyan éhséggel és szomjúsággal éhezzünk és szomjazzunk az igazságra, amely nem csökken, nem szűnik meg és nem elégül ki soha, és ne keressünk mást és ne törődjünk mással, mint az igazság betöltésével és fenntartásával, fittyet hányva mindenre, ami ebben hátráltat. Ha már az egész világot nem téríthetjük meg, legalább azt tegyük meg, ami tőlünk telik.”
Talán ez az egészséges, csillapíthatatlan lelki étvágy az igazi keresztyén élet legnagyobb titka. A Biblia újra és újra táplálja az éhezőt ígéreteivel. Isten „megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket” (107. zsoltár 9. vers). Vajon nem azért fejlődünk lassan a lelki életben, mert csillapodott az étvágyunk? Nem elég, ha elsíratjuk a múlt bűneit; éheznünk kell az eljövendő igazságra!
107. zsoltár: Dicsérjétek az Urat…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu