Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei, 12. rész
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 12. részének 11. verse:
Ekkor Péter magához tért, és így szólt: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt.”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Az a békesség, amit az ősgyülekezet eddig élvezett, nem bizonyult tartósnak, inkább csak két üldözés közti, szusszanásnyi idő volt. 41-ben Claudius császár elismerte Heródes Agrippát Jeruzsálem királyának, és nem rendelt ki fölé helytartót. Nagy Heródes volt az, aki Jézus születése után legyilkoltatta Betlehemben a gyermekeket. Az ő unokája I. Heródes Agrippa. Bizonyos politikai érdemei vannak: kibékítette a lázadó légiókat a császárral, ezért kapta meg a teljes hatalmat.
Ez rendkívül rontotta a keresztyének helyzetét Jeruzsálemben. A Római Birodalom ugyanis – akármilyen kemény rendszere is volt – a római jog révén relatív szabadságot biztosított az állampolgároknak. Most ez a viszonylagos biztonságérzet megszűnt.
Nagyon kiélezett a hangulat. Heródes egymás után fogatja el a jeruzsálemi gyülekezet papjait, közöttük Jakabot. Róla, az első mártír-tanítvány életének végéről csak egyetlen sor áll a Bibliában: (Heródes) „Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.” Heródes azonban nem érte be ennyivel. Mivel már tudvalevő volt, hogy a gyülekezet feje Simon Péter, őt is elfogatta, és rendkívül szigorúan őriztette; húsvét után látványos pert és kivégzést akart rendezni Péter főszereplésével.
A gyülekezet buzgón imádkozik. Isten hallatlan erőt ad a gyülekezetnek ezzel. Élünk mi ezzel? Vagy túl jól megy a dolgunk, akár az egyéneknek, akár a világ keresztyénségének, és ezért nincs szükségünk erőre? Az ősgyülekezet még nagyon komolyan ismerte az imádság hatalmát.
Péter a börtönben két katonához volt láncolva. Római szokás szerint a halálra itéltet egy őrhöz láncolták – őt kettőre bízták, biztos, ami biztos, hiszen már néhányszor megmenekült. És Péter alszik, mint egy gyermek az anyja ölében. Lehetetlen, hogy ne gondoljunk a zsoltárversre: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” Nem törődik vele, hogy mi lesz holnap. Mi lesz? Tegnap Jakabot, a tanítvány-társát végezték ki – semmi kétsége, hogy egy látványos per után leütik az ő fejét is.
Egy angyal felkelti mély álmából, minden út megnyílik előtte; jóval maga mögött hagyta a börtönt, már szabad, amikor igazán magához tér és felkiált: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt.”
Péter tudja, hogy hol találja meg az övéit; Máriának házában imádkoznak. Miért is? Péterért, de amikor megjelenik, nem akarják elhinni. Aztán végre beengedik, és Péter elmondja, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. – Az Úr, és nem más! Mindig ez a lényeg. Aztán Péternek tovább kell mennie, hiszen feltehető, hogy rövidesen halálra keresik.
Hogyan kezdődött a második keresztyénüldözés? Heródes kivégezteti Jakabot és kis híján Pétert is. És mégis: „Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt.” Amikor úgy látszik, hogy a rengeteg üldözés, szenvedés összenyomja, akadályozza az egyház életét – akkor mégis azt olvassuk, hogy az Úr Igéje pedig növekszik és terjed. És ma elmondhatjuk, hogy kétezer év elmúlt, de Isten egyháza él! Mit gondoltok, miért? Mert a gyökérhez nem lehet hozzányúlni! És ez a gyökér nem lent van, hanem fent! Az ágait alulról ugyan meg lehet metszeni, fűrészelni, le lehet törni – de a gyökeréhez nem lehet hozzányúlni. Isten Egyháza Isten szívében gyökerezik.
4. zsoltár: Én igazságomnak Istene…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu