Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve , 62. zsoltár 2. verse:
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Mint egy ének a régi időkből, mint egy arany háttérre festett középkori kép, mint a gyermekkori napok emléke, olyan különösen hangzik, számunkra oly idegenné vált ez a lélekről szóló szó. Vajon van még napjainkban is, a gépek, a gazdasági harc, a divat és a sport uralmának korában olyasmi, mint lélek? Nem csupán egy a kedves gyermekkori emlékek közül? Mert hát olyan csodálatosan és különösen hangzik a lélek szócska a maguk dicséretét zengő hangok zűrzvararához és lármájához képest; olyan halkan, nyugodtan szól hozzánk, hogy már meg sem halljuk bensőnk háborgásában. Azonban úgy szól hozzánk, hogy telve van a legnagyobb felelősséggel és a legmélyebb komolysággal: neked, ember, lelked van; vigyázz, nehogy elveszítsd, nehogy egy napon arra ébredj életed – hivatásod, magánéleted – kábulatából, hogy azt kelljen látnod, belsődben kiüresedtél, az események játékszerévé váltál, falevéllé, melyet ide-oda sodor és elfúj a szél, és hogy már nincs is lelked.
Ember, becsüld meg a lelkedet! Mit mondjunk erről a lélekről? A lélek az az élet, amelyet Isten adott nekünk, amelyet Isten szeretett bennünk, amelyet az örökkévalóságából megérintett, a bennünk lévő szeretet, a vágyakozás, a szent nyugtalanság, a felelősség, az öröm és a fájdalom, a múlandó lényünkbe lehelt isteni lélegzet.
Ember, van lelked!
62. zsoltár: Az én lelkem szép csendesen…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu