Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve, 139. zsoltár 10. verse:
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.
Jessie M. Robertson lelkipásztor (Auckland, Új Zéland) gondolatai:
Kisgyermek koromban családunkkal néha az új-zélandi Southlandbe jártunk kirándulni egy tóhoz. Ott történt meg először, hogy függőhídon jártam. A híd elég széles volt ahhoz, hogy két személy egymás mellett menjen át rajta és elég biztonságosnak is tűnt. Emlékszem, hogy szüleim kicsivel bátyám és én előttem mentek. Próbáltam átmenni a hídon, de amikor láttam a duzzasztó-gátról lezúduló vizet, nagy félelem fogott el. Amikor a híd ingott, képzeletemben már le is sodródtam, bele az örvénylő vízbe. Egy lépést sem tudtam tenni, és segítségért kiáltottam. Apám azonnal hátralépett és felém nyújtotta a kezét. Amint kicsiny kezemet az ő nagy, erős és biztos markában éreztem, tudtam, hogy minden rendben van és most már bátran mentem volna akárhová is apámmal, mert teljesen megbíztam benne. Most is félelmetes és bizonytalan helyzetekben visszaemlékszem arra, hogy milyen biztonságban éreztem magam, amikor apám fogta a kezemet. Ilyenkor Istenre, mennyei Atyámra gondolok, Aki fogja a kezem és biztonságosan vezet. Ez ad erőt, hogy folytassam az élet útját.
Köszönöm Atyám, hogy kezeddel vezetsz és biztonságban tartasz.
139. zsoltár: Uram, te megvizsgálsz engem…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu