A házasság Isten teremtési rendje, örök szövetség, amelyben egy, Isten akarata által egymásnak szánt, férfi és nő egy testté lesznek, szerelemben, szeretetben, családban, örömben és bánatban, tervekben és küzdelmekben, itt és az örökkévalóságban. A házasság a legintimebb, legszentebb emberi közösség, amin az Isten áldása van. Amikor két ember megismerte és megszerette egymást, és életük folyama egymásba ömlött, akkor hisszük, hogy ez nem véletlen, hanem Isten kötötte egybe őket, ezért azt ember többé szét nem választhatja.
A napokban, az 1113 éve lezajlott pozsonyi csatára emlékezünk, amely honfoglaló őseink egyik legnagyobb katonai győzelme volt. A 907-es pozsonyi csata történelmünk egyik legnagyobb jelentőségű és sikerű győzelme volt, viszont sajnálatos módon kikopott a történelmi emlékezetből. Tegyünk érte, hogy ne így legyen. Olvassunk utána és ismertessük meg gyermekeinkkel is.
Már a szoborállítás idején is, a magyar református egyház elhatárolódott, és bizony most sem írtak egy sort sem az egyházi médiában erről a felháborító cselekedetről.
Bizony, nem csak a tett, de az is szégyenletes, ahogyan az egyház hallgat.
A gyülekezet: testvéri közösség. Akik Jézus Krisztusban hisznek, azok egymásnak testvérei, és ezt a testvériséget egy adott gyülekezet közösségében élik meg. A mai rideg világban szükségünk is van arra, hogy legyen egy közösség, ahol a megváltó Krisztus szeretetében újjászületve, mi is krisztusi szeretettel szerethetjük egymást. A krisztusi szeretetnek óriási kockázata van, mert a krisztusi szeretettel halálosan visszaélnek a világban. Van egy hely, a gyülekezet, ahol megtapasztalhatom a krisztusi szeretetet, és én is így szerethetem a másikat. A gyülekezetben ez a krisztusi szeretet járja át az intést, az egyetértést és az istentiszteletet is; hiszen itt van Isten köztünk.
A Biblia azt tanítja, hogy minden üdvösséget nyert ember kapott legalább egy ajándékot a Szentlélek által. „A kegyelmi ajándékokban ugyan különbségek vannak… A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele” (I. Kor. 12: 4-7)
Péter és János apostol ártatlanul szenved börtönt, mert meggyógyítottak a Templom-kapuban egy negyven éves, súlyosan mozgássérült sánta férfit.
Nagy lelki és fizikai teher, súlyos megpróbáltatás az, amikor valakit ártatlanul bebörtönöznek, szabadságában korlátozzák.
Gondoljunk Keresztelő Szent Jánosra, Jézus tanítványaira, az ősegyház hitvallóira.
1991 őszén három hónapot missziói szolgálatban töltöttem a Szilágyságban, és ott hallottam először szolgatársaimtól: „Kétféle lelkész van. Aki már ült, és aki majd ülni fog”.