Karácsony ünnepe, Megváltónk születésének ünnepe mindig december 25-ére esik függetlenül attól, hogy a hétnek melyik napja van egy adott évben akkor. Az előtte való négy vasárnap neve adventi vasárnap, amelyeket számozással jelzünk, így van advent első, második, harmadik és negyedik vasárnapja, és ezek naptári megjelenése is december 25-éhez igazodik. Legkorábban november 27-én lehet advent első vasárnapja, legkésőbben december 3-án. Az adventi vasárnap elnevezés a latin adventus Domini = az Úr eljövetele elnevezésből rövidült. A magyar református egyház advent első vasárnapjától számítja a karácsonyi ünnepkört böjtfő vasárnapig, ami már a húsvéti ünnepkör kezdő időpontja. Advent első vasárnapján úrvacsoraosztás szokott lenni.
A magam külön útján járok-e Isten ügyéért? Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szentlélek tűzkeresztségét. Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust. Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem. Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el; mindig fájdalmat okozunk Jézusnak. Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk; üldözzük Őt.
A tudatlanság nem egyszerű ismerethiány, sokkal inkább zavarodottság és értetlenség. Egyszerre nagyon sok nekik, amit Jézus önmagáról mond. Nemrég arról hallottak, hogy valaki elárulja, másik megtagadja, halálra keresik. Most meg azt mondja, hogy Ő az Atyához megy. Gyermekeinknél figyelhetjük meg: több dolgot egyszerre nem tudnak megérteni, csak fokról-fokra sajátítják el a tudást, jutnak az ismeretek birtokába. Pál apostol írja ezzel kapcsolatban egyik levelében, hogy tejnek eledelével tápláltalak titeket, csak ezután következett a keményebb “táplálék”.
Ez az ígéret gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Ige feletti szorgalmas elmélkedés és az Úrért teljes odaadással végzett munka révén fejlődni fogunk, és fejlődésünk mindenki számára látható lesz. Nem a Biblia sietős olvasása, hanem az olvasottakban való elmélyülés jár igazán szellemi haszonnal. Nem a felületesen végzett munka, hanem a munkának való igazi odaadás a gyümölcsöző. “Minden munkádban gyümölcsöző leszel”, de nem a sietős kapkodás útján, hanem a szívünk igazi odaszánása által.
Egy tükröt tart elénk Isten az ötvenedik zsoltár második felében. Görbe tükröt, melyben meglátja az áldozatra induló ember: a vasárnap, az ünnepnap áldozata szöges ellentétben áll a hétköznapok emberével. Mindkettő én vagyok, de akkor melyik is az igazi? Vagy mindkét ember ott él bennem? De akkor tudathasadásos ez az állapot! Az óembert mutatja fel Isten: így akarsz elém állni?