Kosztolányi Dezső koszorús költőnk az Úrra nézve össze gyűjtötte a világ minden jóakaratú, igazra, szépre vágyó emberének szívét, kik vallják vele Krisztus
„BIZONY MA MÁR, HOGY IZMAIM LAZULNAK,
ÚGY ÉRZEM ÉN, BARÁTOM, HOGY A PORBAN,
HOGY LELKEK ÉS GÖRÖNGYÖK KÖZT BOTOLTAM,
MÉGIS CSAK EGY NAGY ISMERETLEN ÚRNAK
Jöjjetek velem arra a helyre, melyet Golgotának neveznek és lássátok: „Itt van a ti királyotok”, hogyan készíti trónját, miként készül arra, hogy azt elfoglalja. Látjátok, aki „megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ézsaiás 53,3), töviskoronát visel, gúnyolják, megostorozzák, leköpdösik.
Alapige: 1Thessalonika 4,13-14. „Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a Jézus által ő vele együtt.”
