Ez a középponti jelentőségű szöveg, melyet Pál apostol hagyott ránk, a Nagypéntek előtti utolsó vacsora legrégebbi feljegyzése. Tömören jeleníti meg a búcsúzást, amely tulajdonképpen kezdete a Jézus áldozatára való emlékezésnek. Ennek jeleként törte meg Jézus a kenyeret – emlékeztetve a nagy galileai kenyérszaporításokra is, amelyekben igazak és nem igazak egyaránt részesültek; és azokra az alkalmakra, mikor Isten népe testvéri közösségbe gyűlt össze az asztalnál. Azoknak az időknek az előképe is felsejlik benne, mikor az Isten országa érinthető közelségbe kerül majd.