A 66. zsoltár úgy beszél Istenről, mint olyan Úrról, akinek hatalmát, szeretetét a történelmet szemlélve ismerhetjük fel. Felteheti a kérdést a Szentírást szkeptikusan kutató ember: nem unalmas mindez? Szüntelen azt emlegetni, hogy kettévált a tenger, hogy megfordult a Jordán, hogy elhurcolták őket Babilonba, majd hazatérhettek? De a hívő ember ki tudja mondani: nem unalmas ez, sőt a mindennapok hullámvölgyeiből éppen ez jelenti a kiutat: Isten mellettem van. És amikor Izrael újra és újra a kivonulás, a Kánaánba való bevitetés, vagy éppen a babiloni fogságot és szabadulást emlegeti, nem a nosztalgia, hanem az élő reménység az, amit megfogalmaz.