Az Úrért való küzdelmünkben ne várjunk egy csapásra győzelmet. A gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak. Vannak vidékek, ahol évek szívós munkája kell ahhoz, hogy csak egy is eltűnjön az ott élő embereket beszennyező számos bűn közül. Ezért teljes erőnkkel tovább kell küzdenünk, még akkor is, ha egyelőre kevés a látható eredmény.
Alapige: „Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40, 28-31.)
Már ereszkedtek lassan a Nyeregből a Jézus-hágón a pünkösdi szentmise után, amikor a plébános atya derűsen odaszólt egyik kedves hívének, aki naponta benézett a plébániára, szüksége van-e valamire?, miben tud segíteni?
„Tudja János: Angyalok dolgára adtam magam, angyalok türelme nélkül.
Megtanultam Gyulafehérváron, majd Rómában, aztán Németországban, hogy bölcs ember nem téved el, a bátor nem fordul vissza.
Trianon gyalázatát ellenségeink a háttérben készítették, megfelelő alkalomra és időre vártak, amikor élesítik.
Így jártak el Krisztus Urunkkal is, egész életükben, üldözték, csúfolták, kétértelmű kérdéseket tettek fel neki hogy lejárassák, végig az ördöggel cimboráltak,aki az atyjuk, de míg nem jött el Szent Urunk órája, mindig általment közöttük.