Különös, hogy amikor eljön Jézus dicsőségének ideje, Isten újabb próbát ad. Nem lehet egyszerűen felmenni a dicsőség csúcsára s ott sütkérezni. Hiába volt szilárd az elhatározása, hiába tudta, hogy ez már az Istentől rendelt idő, egy gyarló samáriai falu nem fogadta be Őt, az Isten Fiát. Megtanulhatjuk, hogy a legszentebb név, mint Jeruzsálem, nem szent mindenki előtt. Előítélettel mindenütt lehet találkozni. Az akadályra néha szükségünk van. Az akadály nélküli élet; korcs élet! Isten kipróbált embert akar.
Hegyalja kapuja végleg bezárult az emigráció kis magyar közössége számára, a szerencsésebbeknek 1867-ig, másoknak örökre.
Szerencs még csak Árpád fejedelemnek hozott szerencsét, de elindulva Bekecs, Legyesbénye, Monok, Golop, Tállya, Mád, Sárospatak, Sátoraljaújhely világának zempléni varázsából a 1848‑1849 szép reményű álma után, ki gondolhatta, hogy életének második fele a bujdosás, újrakezdés,remeteség háromszögében fog elégni.
Udvardi Kossuth László és nemes Weber Karolina fiuk az alábbi levelet írta Torino mellől (Collegno al Baraccone, 1874. május 4.)