Senki sem lehet egységben addig Jézus Krisztussal, amíg nem kész arra, hogy bűnein kívül a dolgok egész szemléletét is átadja. Ha Isten Szellemétől felülről születtünk, akkor először elengedünk, azután megragadunk. Ennek első foka minden igényünk feladása. Az Úr nem azt akarja, hogy jóságot, kitartást, becsületességet vigyünk neki, hanem a valóságos, igazi bűneinket; ez minden, amit elvehet tőlünk.
A pásztor elől megy, keveset beszél, de mindig lehet látni amit csinál.
Úgy vezeti a reá bízottakat, mint aki felelős az életükért.
A világot egyáltalán nem, az egyházat pedig alig érdekli:
HITÜNK MILYEN TÉTELEIBŐL ADÓDIK ÖSSZE SZERETETÜNK, ÁLDOZATUNK, BÉKESSÉGÜNK, TUDÁSUNK, TESTVÉRISÉGÜNK
NEKIK A VÉGEREDMÉNY SZÁMÍT
Álmélkodással csudáljuk 305. Református ének – Debrecen, 1781