A pásztor elől megy, keveset beszél, de mindig lehet látni amit csinál.
Úgy vezeti a reá bízottakat, mint aki felelős az életükért.
A világot egyáltalán nem, az egyházat pedig alig érdekli:
HITÜNK MILYEN TÉTELEIBŐL ADÓDIK ÖSSZE SZERETETÜNK, ÁLDOZATUNK, BÉKESSÉGÜNK, TUDÁSUNK, TESTVÉRISÉGÜNK
NEKIK A VÉGEREDMÉNY SZÁMÍT
Álmélkodással csudáljuk 305. Református ének – Debrecen, 1781
Valaki úgy vélhetné; különös, hogy az apostolok csupán imádkoznak, és másokra bízzák a nehezebb szolgálatot. Nos, bizonyos fokig a megválasztottak is hirdették az Igét és az apostolok is végeztek diakóniai szolgálatot. Legalábbis kézben tartották. A hét, Szentlélekkel teli bölcs ember szolgálata és a tizenkét apostolé szervesen kiegészítette egymást. De akkor Igét hirdetni és imádkozni olyan nagy valami volt, amit mi csak ritka, megrendítő pillanatokban érzünk, amikor Isten Szentlelke egyszer-egyszer kiárad ránk.
