Az első parancsolat azzal foglalkozott, kit illet meg az imádat, a második pedig arról szól, hogyan kell Istent imádnunk. Az első parancsolatban Isten az ember kizárólagos imádatára támaszt igényt, a másodikban arra, hogy ez az imádat őszinte és lelki jellegű legyen. „Az Isten Lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” (János 4:24.) Európában manapság aligha fordul elő, hogy valaki olyan szobrot készít, amely számára Istent jelképezi, és amelyet istenként imád.