Nem elsősorban attól kell tartanunk, hogy Istenben való hitünk károsodik, hanem attól, hogy belső állapotunk kárt szenved. „Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (Malákiás 2,16) Lelki alkatunknak félelmetes kihatásai vannak. Ez az az ellenség, amely bensőnkbe hatol és eltéríti gondolkodásunkat Istentől. Van olyan kedélyállapot, amelyet nem szabad megtűrnünk magunkban;
Nemrégiben láttam egy nagypapát, amint éppen baseballt játszott unokájával. A fiatal gyerek csak néhány lépésre állt a meglett férfitől, lengetve ütőjét. A nagypapa éppen készült a labdát feléje hajítani. A gyerek szemmel láthatóan nem volt gyakorlott játékos és eddig majdnem minden labdát elhibázott. Lassan a hangulat elromlott, a kisgyermek kezdett mérgelődni; a sorozatos kudarc a kedvét szegte.
„Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek”. Az asszony szinte magát hagyta ott, amikor korsóját otthagyta. A tanítványok a csónakot hagyták ott, Zákeus összeharácsolt kincseit, Pál összegyűjtött tudományát és tökéletességig elért igazságát. Assisi gazdag életét, Luther apja által kijelölt útját, Schweitzer Albert négy diplomáját. Csak az ottmaradt korsó – legyen az kinél-kinél formájában és tartalmában más – hirdeti hitelesen: találkoztam Jézussal.
Mi az eskü? Az eskü; Istenre, mint tanúra történő nyilvános hivatkozás egy olyan kijelentés igazolása céljából, amelyet valamilyen elmúlt, jelenlegi, vagy jövőbeli dologgal kapcsolatosan teszek. Az eskü a világban lévő hazugság bizonyítéka. Ha az ember nem lenne képes hazudni, nem lenne szükség esküre sem. Így az eskü ugyan gátja a hazugságnak, egyszersmind azonban az előmozdítója is.