Mit használ még az egyház szava egy olyan világban, amelyben a tettek oly lehengerlően beszélnek? Nem vált az egyház szava feleslegessé? Nem kellene nekünk is egyszerűen ezekhez a tettekhez igazodnunk és a szavak helyett már csak együttműködnünk? A tett az, aminek hinni lehet. Panaszkodjunk amiatt, hogyan mennek végbe a tettek a világban?
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 16. részének 22. verse:
Péter ekkor magához vonta őt, és feddni kezdte:Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled.
Jill M. Richardson lelkipásztor (Minnesota, USA) gondolatai:
Amikor egyszer valakit útba igazítottam, az illető megkérdezte, hogy nincs-e egy egyenesebb út? Bár lehet, hogy a másik út sokszor könnyebbnek látszik, mégis valójában nem célravezetőbb. Van amikor mi is hasonló kérdést teszünk fel Istennek. Úgy gondoljuk, hogy Ő girbe-gurba, ide-oda forduló útvesztőkön vezet bizonyos cél felé. Aztán megnyugszunk, mert belátjuk, hogy mi csak bizonyos részét látjuk Isten „térképének”.
A keresztre vezető út Péter előtt abszurdnak látszott. A haláltól az ő Ura csak a saját halála által menthet meg? Lehet-e győzedelmes Ő a gonosztól való legyőzetésén keresztül? Meghalhat Jézus, mint egy megvetett gonosztevő, a Római Birodalom valamelyik városában?
Péter emberileg teljesen más utat képzelt el arra, hogy hogyan is mentheti meg Jézus az emberiséget. Nagyon érthető Péter magatartása, mégis a Sátán volt jelen benne, mint ahogy sokszor a mi jó akaratunkban is ő van jelen.
Nem csoda, hogy Jézus kemény szavakkal utasította el Pétert.
Urunk, cselekedd, hogy bízzunk Benned akkor is, amikor nem értjük szándékodat, mert Te ismered az utat.
23. zsoltár: Az Úr énnékem őriző pásztorom…
https://www.youtube.com/watch?v=dSu-8wOk1I8
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
Egyszer valaki meglátogatta Schweitzer Albertet Afrikában, Lambarenében, a leprások kórházában, és interjút akart vele készíteni. Beszélgetés közben – amíg a dzsungelkórház udvarán álltak – azt kérdezte a nagy orvostól és lelkésztől a látogató, hogy össze tudná-e foglalni néhány mondatban a hitét? Schweitzer Albert egy szerény és szelíd mozdulattal maga köré mutatott – a kórházbarakkokra, az egész nagy telepre – és csak ennyit mondott:
Akit az Úr elárasztott kegyelmével, annak még többet akar adni. Már egy kicsiny hit is olyan, mint a fészekbe tett tojás; még több hit jön hozzá. De ez a hit ne legyen színlelt hit, hanem valóságos gyümölcsöket termő hit legyen, ne csupán szép beszéd. Mert egy napon elvétetik tőlünk a bizonyságtétel, ha az csak üres beszéd volt. Az ítéletet épp olyan komolyan kell vennünk, mint az ígéretet.
Mind a próféták, mind a zsoltárírók tudnak arról és számolnak azzal, hogy az Úr csodákat tesz.
Csoda a természet folyása.
Ismerjük az Úrnak a népünk történetében tett csodáit, látható és világos beavatkozását sorsuk irányításában.
Magyarország egész léte és története Isten teremtő csodája.
A csoda fogalmát a „pala mofét” szavakkal jelöli a héber szöveg, ez a legszellemibb a csoda fogalmai közül.
A csodákról szóló elbeszélések alapját valódi események képezik.
A csodákat nem az ember cselekszi, hanem az Úr adja.
Isten népe életében mindig akkor kerülnek előtérbe a csodák, amikor döntések ideje van.
A csodákról szóló elbeszélések egyben hitvallások az Úrjelenlevő és munkálkodó hatalmáról.
Jövőbe mutató jelek is a csodák, melyek Isten Országa szolgálatában állnak.