„Atyám” – mondja Jézus és így folytatja: – „…eljött az óra…” Igen, eljött. És méghozzá micsoda óra! A legborzasztóbb szenvedések és megaláztatások órája, az a rettenetes óra, amelyben ki kell innia ama keserű poharat! A legsötétebb éjszaka órája! Emlékezünk? Volt Jézusnak még oly kijelentése is, hogy nem jött el az én órám! Most pedig íme ezt mondja: „eljött az óra…” Megrendítő az a kifejezés, mert valamit megsejtet abból az isteni tervből, amiben minden, aminek Jézussal történnie kell az időben, szinte óraszerű pontossággal ki van dolgozva és most íme eljött valaminek az ideje, mint ahogyan az ébresztőóra megszólal abban az időben, amikorra előzőleg be volt állítva.